Tavaszi szünetben a barátommal ellátogattunk Pesten a Zoocafe nevű helyre, ami arról híres, hogy különféle állatokat hoznak a vendégek asztalaikhoz, amiket, egy-egy kávé vagy süti mellett tudnak simogatni illetve fényképezni és gyönyörködni bennük.

Mi is egy forgalmas szombati napot választottunk erre, egész nap esett az eső, de ez a mi kedvünket nem tudta elvenni. 15 órára foglaltunk asztalt és azt mondták, hogy körülbelül másfél órát tudunk maradni. Így is lett. Az első dolgunk az volt, hogy a kezeinket kellett lefertőtleníteni utána megkérdezték, hogy kérünk e valamit. Nagyon aranyos volt a fiú, aki minket szolgált ki.

Az első állatunk egy tenyérméretű teknős volt. A hiedelemmel ellentétben Ő nagyon gyors volt. Utána egy szinte halott szakállas agámát kaptunk, nagyon puha hasa volt, ami nagyon tetszett, természetesen Őt is meg kellett fognom. A többi asztallal cserélgette az állatokat az ott dolgozó fiú, így harmadikként egy édes fekete nyuszit kaptunk. Majd egy újabb csere után egy tengerimalac került hozzánk. A galériámban egyetlen egy kép készült róla, bevallom ő nem tetszett nekem igazán. Amíg nálunk volt nem engedte magát megsimogatni, harapott és összevissza ugrált az asztalunkon.
A barátom pókfóbiája ellenére a következő állatkánk egy madárpók volt. Én oda-vissza voltam érte, Ő már kevésbé. Minden vágyam volt megfogni, de az ott dolgozó fiú kicsit elbátortalanított. A „kis” pók után egy még kisebb ékszerteknőst kaptunk. A képeken látszik, hogy mennyire pindurka ez az állat, és a nagy társához képest Ő meg sem mozdult. Természetesen voltak még mások is, például kis kígyó, király piton, leopárd gekkó, papagáj, tukán, halak, kaméleonok és persze egy csomó cica.

Az utolsó állatunk egy király piton volt, amit a nyakamba kértem. Míg rajtam csúszott mászott, barátom nem igazán haverkodott vele. Mondanom sem kell, hogy nagyon élveztem ezt a másfél órát. Az időnk lejárta után, nem kellett egyből elhagyni a helyet. Mi is körülnéztünk, akkor találtunk rá a többi állatra. Egy szó, mint száz, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki annyira szereti az állatokat, mint én.

1 thought on “Néhány óra az állatok között

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.