A felszínesség kultúrája

A több mint másfél hónapja premiervetített Joker film az utóbbi idők egyik igencsak gondolatébresztő alkotása lett. Már a megjelenése előtt rengeteg indulatot váltott ki a tengerentúlon, többek között a Colorado állambéli Aurora városában történt tömeggyilkosság miatt 2012. július 20-án. Az említett férfi A sötét lovag – Felemelkedés című film mozivetítésén 12 áldozattal végzett, ami az idei Jokerre is hatással volt a szigorított biztonsági intézkedések révén.

A film rövid időn belül az amerikai kultúrharc szereplőjévé vált, ugyanis olyan támadások érték az alkotást, hogy valós erőszakra buzdítja a nézőt és a különböző pszichés betegségekkel küzdőket negatívan ábrázolja. Ezek önmagukban is elég erős és problémás vádak, azonban ezek mellett az amerikai CNN weboldalán található egyik cikkben komoly etikai állásfoglalás és értékítélet olvasható annak kapcsán, hogy a film egyik ikonikus zenéjének (Rock and Roll Part II) szerzője, a bizonyított pedofília miatt törvényesen elítélt énekes Gary Glitter jelenlegi börtönbüntetése alatt is gazdagszik belőle.

Kezdjük a vitathatatlan részével a történetnek. Valóban relativizál a Joker. A film megnézése közben szimpátiát éreztet a nézővel egy mentális problémákkal küzdő erőszakos és kiszámíthatatlan gyilkossal, akinek már nincsen veszíteni valója. Viszont kérdem én, ne érezzek szimpátiát az általa játszott szerepben egy nyomorúságos élethelyzetek futószalagján vergődő, szociálisan teljes mértékben kiszolgáltatott, egzisztenciális periférián élő kisember karakterével? Nehezemre esne. És ezt pusztán a színészi teljesítmény és a megalkotott fiktív karakter mélységéből fakad. Ne tegyünk úgy, minthogyha az erőszak nem lenne a filmművészet egyik leghatásosabb eszköze a katarzis elérésére. Ha így tekintünk erre, és nem a társadalmi felelősségvállalás sznobüvegén keresztül, az elősegítheti nemcsak az alkotói szabadság elvének kollektív fejlődését, hanem annak megértését is hogy a művészet nem feltétlen a kényelmet szolgálja.

Voltak olyan szélsőséges egyének és csoportok is, akik a film teljes megjelenése ellen tiltakoztak, mondván hogy a gyenge amerikai közbiztonság, és az iskolai bántalmazások korában nem szabad ilyen filmeket megjelentetni. Gondolok itt például az igencsak nagy felhasználói dühöt kiváltó May Santiago filmprofesszor (George Mason University) nyilatkozatára a VOA News egyik YouTube videójában. Véleményem szerint nem lenne szabad egy erőszakos bűncselekmény kapcsán elsősorban az elkövető kultúrafogyasztásában keresni a problémákat. Enyhén szólva hibás következtetés betiltani az adott filmet, videójátékot vagy zenét amennyiben bármilyen közvetett erőszak tapad a nevéhez. Dehát kényelmesebb valamire rámutatni, mint kutatni a valós okokat. Az eltorzult és félreértelmezett szolidaritás manapság ellehetetleníti az alkotókat, hogy valami tényleg maradandót teremtsenek. A Jokert rendező Tod Phillips is saját bevallása szerint a túlérzékeny közgondolkodás miatt hagyta ott a korábbi vígjáték zsánert, mert képtelenség úgy maradni viccesnek, hogy közben ne sérts meg vele akárkit. Hanyatlik a humor. Ezzel kapcsolatban magában a filmben is sok rejtett üzenet található, amely bár egyszerre érződik katartikusnak a filmen belül, kontextusból kiragadva pedig ízlésesen provokatív a jelenkori Amerika kulturális viszonyaira vetítve.

Szeretnék még említést tenni arról az állításról, amit egyes tengerentúli Twitter véleményvezérek és közszereplők képviselnek. Miszerint a film a pszichés betegségekkel küzdőket negatívan ábrázolja. Ez a megállapítás valahol a kötekedő felszínesség és az elemi dilettantizmus között lehet félúton. A vád egyszerűgénél maradva jelenthető ki, a film egyáltalán nem állítja hogy a valóságban minden mentális zavarral bíró egyénből szadista gyilkos és forradalmár lesz, mint ahogy a Jokerben. A főszereplő Arthur betegsége a történet szerves részét képezi, mint ahogy Gotham city nyomora és társadalmi egyenlőtlenségei is.

A CNN-en látott állásfoglalások közül egyedül Gary Glitter gazdagodásának vádjával tudok egyetérteni, hiszen büntetett előéletű. Azonban itt is a korábbi elveket vallom, ami szerint ha nem vagyunk képesek elvonatkoztatni a szerzőtől, akkor hasonló hibába esünk mint az első téma kapcsán. Bármilyen zene használata lehet indokolt egy filmben, és tehet hozzá az élményhez és a megértéshez függetlenül attól, hogy a szerzőjének személye elítélendő-e avagy sem.

Az idei Joker film minden negatív kritika és félelem ellenére eddig az év legsikeresebb alkotása, Joaquin Phoenix megrázó alakítása pedig vitán felül áll a nézők és a kritikusok körében is. Számomra pedig több mint egy karakterdráma vagy párját ritkító művészfilm. Régóta ez az egyetlen olyan nagy költségvetésű blockbuster mű, amely képes tömegeket elgondolkoztatni és megosztani. A megosztottság pedig mindig progresszív.

Nagy Martin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük