Vegánság tesztelve: megéri?

A vegánság napjaink egyik legfelkapottabb témája, egyszerűen nem kerülhetjük el, hogy halljunk róla.

Találkozhatunk vegán aktivistákkal a karácsonyi vásárban, láthatjuk a nagyobb gyorsétteremláncok húsmentes kezdeményezéseit, a LIDL állandó kínálatában helyt kapott a „műhús” és vegánságról szóló videók tömkelege jön szembe velünk a Youtube-on. Ömlik az információ a különböző platformokon, ez pedig sokak kíváncsiságát – többek között az enyémet is – felkeltette. Sokáig halogattam a dolgot, de idén ősszel végül kipróbáltam, 1 hónapig vegán étrend szerint táplálkoztam.

De mi is az a veganizmus? Annak ellenére, hogy a csapból is ez folyik, sokan még mindig nincsenek tisztában a szó pontos jelentésével. A kifejezést Donald Watson használta először, 1944-ben, Angliában. A veganizmus tulajdonképpen egy életszemlélet, létfilozófia, mely magába foglalja a növényi alapú táplálkozást. A hús mellett tiltólistás a hal, a tojás, a méz, és mindenféle tejtermék, tehát minden, ami bármiféle állati eredetű származékot tartalmaz. A veganizmusnak van etikai oldala is. Az életmód követői nem hordanak állati szőrmét, bőrből készült ruhákat és kiegészítőket. Nem támogatnak semmiféle folyamatot, ami állatok szenvedését okozza, erős bennük a kizsákmányolt jószágok iránti empátia.

Most, hogy tisztáztuk a fogalmat, térjünk át a saját tapasztalataimra. Az első vegán bevásárlás elég hosszadalmas folyamat volt. Minden címkét végig kellett bogarásznom, és meglepődve konstatáltam, hogy a termékek 95%-ában - és igen, olyanokban is amiről nem is gondolná az ember, pl. a margarinban – van valamiféle tejszármazék. Ez igencsak lekorlátozza a fogyasztható ételek számát, de majd később kitérek arra, hogy ez miért nem feltétlenül rossz. Szóval eleinte nehezen viseltem a dolgot, de a főzőportálok mélyebb bugyraiban szerencsére találunk bőven vegán recepteket, amik útmutatást nyújthatnak a kétségbeesett egyetemista vásárlóknak. Itt merült fel a következő probléma: a vegánság nem is olyan olcsó mulatság. Csak hogy a legegyszerűbb példát hozzam: egy szimpla tej ára 190.-Ft körül van, míg egy vegán alternatíva – mondjuk egy zabtej -  alsó hangon 700.-Ft. Hétszáz forint. Egy liter tej. Persze egy idő után rájöttem, hogy a tej nem feltétlenül létszükséglet, meg az eszpresszó is... király. Elég hamar kiderült, hogy az éttermek sem bővelkednek vegán opciókban, és a Mekiben is a sültkrumpli az egyetlen lehetőségem.

A kezdeti nehézségek ellenére úgy döntöttem, hogy folytatom a saját magam által állított kihívást. Egészen beleástam magam a témába, csatlakoztam különböző Facebook csoportokhoz, ahol egy csomó hasznos tippet olvastam. Például a növényi tejet költséghatékonyabb otthon készíteni, és nem is olyan nagy macera, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Boldogan nyugtáztam, hogy van élet a párolt zöldségen és a gyümölcsökön túl is, sőt. Egy csomó olyan mindennapi étel van, ami vegán, és amúgy is előszeretettel fogyasztjuk, csak épp nincs ráaggatva ez a címke. Ilyen a zabkása, a krumplis tészta, a különböző főzelékek, zöldséglevesek stb.

Az első hetet leszámítva - amikor az idő ólomlábakon lépkedett -, a hónap többi része nagyon hamar eltelt. Fogyni vágyóknak is ajánlom – és itt jön az a rész, amikor elmondom, hogy miért is jó, hogy annyi mindent nem ehetünk, ahogy ígértem -, hiszen a legtöbb junk food, tehát chips, csoki, hamburger, pizza és hasonlóan hizlaló ételek is tiltólistára kerülnek, ha betartjuk a növényi alapú étkezés szabályait. A címkeolvasás csak a kezdetekben nehéz, viszonylag könnyű megjegyezni, hogy mi az, amit nem fogyaszthatunk vegánként. Az éttermekben is „veganizálhatjuk” a választott ételt egy kis csavarral, a pincérek általában segítőkészek a rendelést illetően. Ebben az egy hónapban sokkal energikusabbnak éreztem magam, és a kajakóma jelenség is elkerült, még akkor is ha nagyon jól laktam. De a legpozitívabb csalódás számomra az volt, hogy egyszer sem volt migrénes fejfájásom, ami előtte gyakran megkeserítette a napjaimat. Utánaolvastam: a hústermékekben rendszeresen felhasznált nitrátok az arra érzékeny embereknél okozhatnak fejfájást. Az összbenyomásom a veganizmusról tehát pozitív. Ugyanakkor túl szélsőségesnek tartom, ezért valószínűleg nem folytatom. Mivel az etikai motivációs tényező nálam nem olyan erős, nem látom értelmét, hogy ne tegyek egy kanál mézet a teámba, ha éppen azt kívánom. A tojást és tejtermékeket is be lehet szerezni helyi termelőktől, így egy állat sem szenved azért, mert rántottát ettem reggelire. Az ipari hústermelés környezetre ártalmas hatása mellett persze nem mehetünk el. Ezért, és a fent említett pozitívumok miatt, én továbbra sem fogok húst fogyasztani a mindennapokban, de ha hetente egyszer-kétszer megkívánom, belefér. Ha minden ember csak annyit tenne az ügy érdekében, hogy beiktat hetente 1-2 húsmentes napot, már sokat tenne a hústermelés ökolábnyomának halványítása érdekében.  Think globally, act locally.

Krizsics Kármen

One thought on “Vegánság tesztelve: megéri?

  1. Túl azon, hogy nagyon időszerű a téma, a cikk kifejezettn igényes stílusban, üdítően hibátlan magyarsággal, pontosan és ugyanakkor élvezetes stílusban fogalmaz. Jó a személyes nézőpont, hiszen a saját élmény, tapasztalat mindig hitelesíti a mondanivalót. A sok hasznos, konkrét információ miatt fontos ismeretterjesztő szerepe lehet az írásnak. Talán az öszebnyomás még maradéktalanabbul jó lenne, ha zárás nem fordulna ennyire személyesbe. Nem biztos, hogy a személyes döntés is közérdeklődésre tart számot. Gratulálok a szerzőnek, érdemes írással foglalkoznia!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük