Szabad-e bálványimádónak nevezni a koronásokat?

Múltkor egy beszélgetés során feltettem egy kérdést az egyik joghallgató barátomnak: ma Magyarországon lehet-e büntetlenül bálványimádónak nevezni a koronásokat? Erre a legkevésbé sem megnyugtató válasza az volt, hogy: „talán szabad, de inkább nem, mindenesetre nem ajánlott”.

Elsőre értelmetlennek tűnhetnek az előbbi sorok az olvasónak, ezért kifejtem. A koronásoknak természetesen semmi köze nincs a Covid-19-hez, bár hasonlóan pusztító, ám kulturális irányzatról van szó. Múzeumi kisegítő-tárlatvezető munkám során kezdtem a látogatók egy bizonyos csoportját koronásoknak nevezni. Azonos jellemzőjük, hogy a Szent Koronát nem csak egy jelképes tárgynak, hanem személynek, földönkívüli adóvevőnek satöbbi tartják. Fontos kiemelnem, hogy önmagában a Szent Korona, mint nemzetösszetartó szimbolikus jelkép teljesen rendben van. Csakhogy a koronások, magukat alternatív kutatóként aposztrofálva meg kívánják cáfolni a hivatalos elméleteket minden áron, homályos vagy egyáltalán nem létező bizonyítékokkal. Közös vonás ennek nyomán az MTA Történettudományi Intézetét a globális háttérhatalom részének tartani, ami a magyarság kiirtását tűzte ki célul. Nagyon heterogén csoport az övék, egyesek keresztény fundamentalisták, mások az ősi sámánizmusban látják a helyes utat. Maguk közt tudnak tagokat a teljesen tudatlan, legnagyobb álhíreket is elhívő embereken át egészen a jól öltözött, doktorig. A Zugtáltos Facebook csoportban bemutatottakon át legfelsőbb kormányzati körökig.

Rengeteg ilyen emberrel beszélgettem, gyakran igen hosszan. Általános volt, hogy a Szent Koronát megszemélyesítve, bálványként imádták, és ha valaki nem szuperlativuszokban beszélt a magyarokról, akkor az számukra egy hazaáruló mocskos libsi féreg, akit a legkülönbözőbb módokon büntetnének meg. Szóval kettősmércét használnak gyűlöletbeszéddel, hiszen ők mindenkit szidhatnak, de az ő nemzetközösségüket senki. A nemzetközösség kérdése is változó, hiszen van, aki minden magyarul beszélőt a saját törzsébe tartozónak érez (ők vannak a legkevesebben), sokan diszkriminálnak egyes csoportokat, aminek hangot is adtak a néprajzi témájú múzeumban, ahol dolgoztam. Főleg a cigányokat és zsidókat trendi utálni, de vannak néhányan, akik a svábokat és sokacokat is féregnek tartják, akik a magyarság fájának törzsét rágják.

Szóval miután letisztáztam, hogy pontosan kiket értek én a koronások alatt, érdemes lenne szót ejtenem az elején feltett kérdés apropójáról. Történt ugyanis, hogy a magyar „jogállamban” elítéltek egy újságírót olyan szófordulatok használatáért, amelyeket én is rendszeresen használok. Az újságíró Tóta W. Árpád volt, aki az merte írni a kalandozó magyarokról, hogy: migránsok és banditák. A cikk valóban tele van szónoki túlzásokkal, és a NER lopások-kalandozások párhuzamot sem érzem találónak. DE a Kúria olyan konkrét szavakat ítélt el, amelyek teljesen elfogadhatók történelmileg. Jól láthatóan történelem hamisítása folyik, amely során megsemmisítik a tényekre alapozott ellenvéleményeket, jelenleg többek között a kalandozások romantizálása zajlik. A koronások szerint Árpádék a Szent korona visszaszerzése miatt ölték le a nyugati kolostorok szerzeteit és gyújtogatták fel a falvakat. Egyetértek a történésszakmával, a magyarok valóban rablóhadjáratokat vezettek (mint a legtöbb nomád/félnomád nép ekkor). A másik pont a lemigránsozás. Nyilvánvaló anakronizmus ráhúzni mai fogalmakat egy korábbi korra, hiszen a népvándorlás idején nem voltak klasszikus országhatárok, csak gyepűzónák, és a migráció a mindennapok része volt. De mégis Tóta W. találóan hívja fel a figyelmet arra, hogy a magyarok ezer éves országa előtt is éltek itt őslakosok, akikhez képest a magyarok igenis bevándorlók, megszállók (a koronások ezzel sem értenek egyet).

Sőt elkövetem a létező legnagyobb bűnt, felteszem azt a bizonyos kérdést: kik egyáltalán a magyarok? Ilyenkor a legalternatívabb koronások elmondják, hogy sumérok is magyarok voltak, valamint Szűz Mária egy pártus királylány, aki magyar így Jézus is magyar. Valójában a magyarság épp úgy, mint minden pusztai vándorló nép, egy nagyon heterogén massza. Hol hozzácsapódnak újabb csoportok, mint pl. a besenyők, hol leválnak egyesek, mint a Julianus barát által talált levédiai magyarság. Egy egészséges nemzettudat kialakításához tudomásul kéne venni a történelmi tényeket, és nem a saját igények szerint kotyvasztani a történelmet a Magyarságkutató Intézetben. Sokszor emiatt tűnik tudathasadásosnak a migránsozó kormányzat, hasonlóan mint Daniel Burros. Hiszen a magyarság történelmének mindig is része volt a bevándorlás, hol spontán, hol szervezett módon, Szent István német lovagjain át egészen a délszláv háborúig.

Visszatérve a konkrét jogesetre: tehát a Kúria elítélte az újságírót, mert a fosztogató, nomád magyarokat migráns banditáknak nevezte. Pontosan büdös migránsoknak, de úgy gondolom, hogy ez az ironikus túlzás még közel sem üti meg azt a szintet, amiért cenzúrázni kellene 2021-ben egy újságcikket. Álszentség nyugati PC diktatúráról és cancel culture-ról papolni, miközben itthon ugyanaz zajlik történelemhamisítással, megfélemlítéssel és szobordöntögetéssel. Számomra ez az ítélet volt az a pont, ami kiverte biztosítékot, mert most született egy jogi precedens, aminek a nyomán innentől kezdve bárkit elmarasztalhat a Kúria, aki a magyarságkutató intézettel szemben ellenvéleményt fogalmaz meg. Ennek nyomán a jövőben ellehetetlenülhet akár az egyetemi történelemoktatás is, hiszen Kásler Miklós onkológus gyakran van más véleményen. Egy külföldinek a Magyarságkutató Intézet vezetőségén túl talán az is furcsa lehet, hogy a végrehajtó hatalmat és igazságszolgáltatást egy ágként kezelem. Sajnos Magyarországon a gyakorlatban nem mindig érvényesül Montesquieu elve, elég megnézni a Kaleta-ítéletet, vagy az Ügyészség működési gyakorlatát. Ennek nyomán ma még csak a nagyszájú Tóta W. Árpád cikke került cenzúrázásra, de holnap talán már MTA tanulmányok. Kontextusba helyezve a dolgot semmi sem elképzelhetetlen: az MTA és az egyetemek darálóba kerültek, a magyarságkutató intézetből pedig azért rúgtak ki tudósokat, mert tényekkel alátámasztott kritikát fogalmaztak meg a pozsonyi csatáról szóló machinima képződményről.

Összefoglalva nagyon úgy tűnik, hogy a magyarság objektív bemutatása az eddigi tűrt kategóriából kezd egyre inkább a tiltott felé csúszni. Látni kell, az Orbán-kormány kezében a történelem csak egy eszköz, amivel a saját törzsét kívánja egybefogni és azok ellen hergel, akik négyévente nem rájuk teszik az X-et. Visszatérve az elején feltett kérdésre: a koronásokat talán szabad, de inkább nem, mindenesetre nem ajánlott bálványimádónak nevezni a mai magyar „jogállamban”.

 

Írta: Ránics Dániel

You May Also Like

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük