Van három nap az évben, amit kölcsönösen minden egyetemista a legjobban vár, ez pedig a Pécsi Egyetemi Napok. Idén is megrendezésre került a PEN, nagyszerű fellépőkkel és színes programokkal, amiknek már hagyományosan a Zsolnay Kulturális Negyed ad otthont. Én is elmentem és betáncoltam magam az éjszakába, amiről a következőkben egy kis élménybeszámolót olvashattok.

Erre a hétvégére a Zsolnay Negyed megtelik élettel és szórakozni kívánó emberekkel. De a jókedv már a hét elején megérkezik, amikor a területet ellepik a teherautók, furgonok és szépen lassan elkezd megépülni a fesztivál. Ez a látvány már önmagában jó érzéssel tölt el, hiszen tudom, hogy nagy dolog van készülőben.

                                    Fish

Rögtön az első napon nagyon erős mezőny alakult ki, hiszen a Wellhello alapozta meg a hangulatot, amit a Kowalsky meg a Vega szépen csengő dallamaival csak tovább bolondított a kétségtelenül legjobban várt koncertre, a Halott Pénzre. Az elnöki srácok mindent beleadva táncoltatták és énekeltették a közönséget, sőt még Lukács Feri (Tankcsapda – énekes) előtt is tisztelegtek egy átdolgozással, ami meglepően jól működött a popos alapokkal. Ezután Kowalsky-ék bár kicsit lassabb tempóra váltottak és szívből jövő, nívós témák kerültek elő dalaikban, a jó hangulatot így is meg tudták tartani. Mivel én nem vagyok a pécsi duó elkötelezett rajongója, így a koncertet is inkább a Pirogránit udvarban élveztem, ahol a Belga lépett színpadra. Teljes extázis uralkodott el a nézőközönségen, ahogy az öltönyös fazonok adták a ritmust, miközben vad ugrálás és táncmozdulatok közepette szavalták a Nemzeti Hip-Hop himnuszt. A kezdés sikerességét az is mutatta, hogy teltházas lett az esti móka.

                                Tankcsapda

A második nap már délután kezdetét vette a Balokány-tó partján. Nosztalgikus szemmel néztem körbe, ugyanis a kicsiny ligetet behálózták az enyhén ittas állapotú fiatalok, mint sok-sok évvel ezelőtt a Szent István teret, ahol jómagam is megfordultam néhányszor. Még az sem szegte kedvemet, hogy öt méterenként a zene egy teljesen más stílusával találkozhattunk.

A korai kezdés ellenére a Tankcsapda előtt megtelt a nézőtér. Hazudnék, ha azt mondanám ez az első ilyen élményem, de kétségtelenül meglepett, hogy olyan embereket is énekelni láttam, akikből nem néztem volna ki mást csak a Mennyország Touristot. A debreceni fiúk kicsit sem kímélve a tömeget, hozták a szokásos formájukat, leírhatatlan volt. Az este pedig még nem ért véget, hiszen a fellépők között voltak még a Fish és a Supernem zenekarok is. Felesleges rájuk több szót fecsérelni, zseniálisak voltak és a hallgatóság kikelve önmagából ordította a legjobb dalaikat. „Laza” levezetésként lépett föl a Necc Party, ami semmi túlzás nélkül érdemelte volna ki a nagyszínapadot. A koncert az E78-as rendezvényteremben volt megtartva, aminek iszonyatosan nagy hátránya, hogy nem bír el akkora tömeget. A helyiség csordultig volt telve partiállatokkal, akik a legjobb slágerekre tombolhatták ki magukat. A problémát már csak egy kis fizika jelentette, ugyanis az a hatalmas tömeg annyi hőt termelt, hogy egy szauna ahhoz képest jégverem volt.

                     Anna and the Barbies

 

Az utolsó napon úgy vettem észre, hogy az emberek tartalékolták az erejüket a PEN sztárfellépőjére, a huszonnégy éves belga Lost Frequencies nevű lemezlovasra. A negyed sokkal később telt meg a fesztiválozókkal és többen is inkább ülve hallgatták végig az Anna and the Barbies vagy a Middlemist Red nevű zenekart. A dj előtti bemelegítést a Punnany Massif szolgáltatta, aminek a dalait a közönség egy emberként énekelte. A zenekar és a nézősereg annyira egymásra hangolódtak, hogy a srácoknak időhiány miatt úgy kellett lefutniuk a színpadról. Ezután pedig nem egészen két perc múlva el is kezdődött a záróbuli. Pozitívan csalódtam az előadásban. Nem volt egyhangú és unalmas, képes volt megmozgatni még a hátsó sorokat is.

Eddig ez volt a harmadik PEN-em de el kell ismernem, ez volt a legjobb. A fellépők sokszínűek voltak és minden stílus képviseltette magát. Az emberek is többnyire kulturáltan szórakoztak, emellett pedig sok jó barátot ismerhettem meg. Ha más nem is, de az biztos, hogy jövőre ugyanekkor, ugyanitt találkozunk.

Vélemény, hozzászólás?