Miért nem foglalkozunk nőügyekkel?

„Nőügyekkel nem foglalkozom” – hagyta el az ominózus mondat még 2017. áprilisában Orbán Viktor miniszterelnök mosolyra görbült száját a Parlament folyosóján, miután az újságírók Szemerkényi Réka volt washingtoni nagykövetről kérdezték.

Bár a „beszólás” kifejezetten a volt nagykövetnek szólt, a magyar nők mégis azt érzékelhették és érzékelhetik a miniszterelnök kijelentése alapján, hogy az ő, személyes (nő)ügyeikkel sem foglalkozik a kormány. 2019 tavaszán két ellenzéki párt nyújtott be egy törvényjavaslatot a női higiéniaitermékek adócsökkentéséről, viszont a kormány még azelőtt elkaszálta ezeket, hogy a Parlament elé kerülhettek volna.

Hiába élünk a 21. században, sajnos a „menstruációs szegénység” még mindig létezik és jelen van nem csak a magyar társadalomban, hanem az egész világon, még a fejlettebb, nyugati országokban is. A témához kapcsolódóan készítettem egy gyors kutatást, amiben egy egyszerű kérdést tettem fel: „hallottátok már a menstruációs szegénység kifejezést, illetve tudjátok, hogy mit jelent?” A válaszadók 46%-a ismeri a kifejezést és a jelentését is tudja, szintén 46% volt az, akik egyáltalán nem hallottak még róla, és a válaszadók 8%-a mondta azt, hogy hallotta már a kifejezést, viszont a jelentését nem ismeri.

Nőnek lenni drága dolog és nem csak azért, mert sokkal több ruhát és szépségápolási terméket vásárolnak, további havi kiadásokat kell bekalkulálniuk a büdzséjükbe, melyek az egészségük és a higiéniájuk szempontjából elengedhetetlenek. Kijelenthetjük, hogy maga a menstruálás is drága „mulatság”. Több száz, sőt akár ezer forintot is elkérhetnek a drogériák és a szupermarketek egy-egy doboz tamponért és egészségügyi betétért, amit nem mindenki engedhet meg magának havonta, főleg úgy, hogy sokaknak egy doboz nem is elegendő. De mit is jelent a „menstruációs szegénység”? Nem minden nő engedheti meg magának, hogy havonta minimum egyszer női higiéniás termékeket vásároljon, így kénytelenek olcsó, de veszélyesebb, alternatív megoldásokat alkalmazni.

A Magyar Vöröskereszt adatai és beszámolói alapján sokan még mindig különböző ruhaneműt, esetleg papírt vagy vattát használnak a probléma megoldására, hiszen nem mindenkinek jut pénz ezekre a „luxustermékekre”, melyeket Magyarországon továbbra is 27% áfa terhel. Ezek használata viszont veszélyes lehet számukra, hiszen sokkal magasabb a fertőzések aránya az esetükben. A fiatal, iskoláskorú menstruáló lányoknak pedig azzal is szembe kell nézniük, hogy bármikor megszégyeníthetik, szavakkal bántalmazhatják őket az oktatásiintézményekben a társaik, ha átázik a ruhájuk.

Bár nem készült még felmérés arról, hogy az országban pontosan hány nőt érint a probléma, viszont a kérdéskör továbbra is tabunak számít, akárcsak maga a menstruáció. A Magyar Vöröskereszt feljegyzései szerint leginkább a mélyszegénységben élő nőket és lányokat, a hajléktalanokat érinti a „menstruációs szegénység”, viszont a nagyvárosokban is jelen van, nem kell kisfalvakba mennünk ahhoz, hogy a problémával küzdő nőkkel találkozhassunk.

A Magyar Vöröskereszt még 2018-ban indította el a „Lányból Nővé” programját, amivel az a céljuk, hogy a diákokkal beszélgessenek az iskolában a menstruációról, valamint háromhavi betétet is kiosztanak az általános- és középiskolák lánytanulói számára. Ugyancsak a Magyar Vöröskereszt gondoskodik a hajléktalan nőkről, akik a szervezeten keresztül ingyen juthatnak hozzá a termékekhez. Szintén a tavalyi év során szervezte meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a #nemluxustáska elnevezésű gyűjtést, ami során civilek csomagoltak össze egy táskába alapvető női higiéniás termékeket, illetve fehérneműket, ezzel segítve a nehéz körülmények között élő nőket.

A The Body Shop kozmetikai vállalat is tavaly kezdett egy hasonló gyűjtőprogramba, amit idén is sikeresen megszerveztek, így több száz magyar nőnek tudtak segíteni az adományokkal. A hosszútávú megoldás viszont az lehetne, hogyha legalább az iskolákban ingyenesen hozzájuthatnának a lányok a termékekhez, akárcsak az Egyesült Királyságban, vagy a kormány elfogadná az áfacsökkentésre tett javaslatokat, és teljes egészében eltörölnék a termékekre kiszabott adót, ahogy azt korábban Kanadában és Kenyában tették.

Horváth Fanni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük