Közérdek vagy nyers indulat?

A december másodikán kialakult Budapest és környéki közlekedési helyzet margójára szeretnék elmélyülni kicsit a hírhedt MÁV rejtelmeiben. Heti rendszerességgel, olykor összeadva 8-10 órát veszem igénybe a vasúttársaság szolgáltatásait, és az évek során megedződött veteránként próbáltam alkalmazkodni az egyéni szinten megváltoztathatatlan körülményekhez. Azonban a nemrégi eset kapcsán felszínre tört bennem pár gondolat, amit most szeretnék megosztani.

Kisebb érzelmi tandemugrásként éltem meg az esetet, ugyanis a hétfői napot megelőző szombaton egy nem várt meglepetés fogadott a vasúttársaságot illetően. Párommal az ünnepek alkalmából egy adventi expresszvonaton elutaztunk Grazba, ahol a híres adventi vásárt fedeztük fel egy délután erejéig. Annak ellenére, hogy egy szokásosan elavult IC vonaton utaztunk, a járat alkalmi jellegéből adódóan elvárásokon felül teljesített szolgáltatásai terén. Gondolok itt az étkezőkocsi meglétére, aminek kínálata és árai egészen elfogadhatók voltak, vagy a menet közbeni tájékoztatásért és hangulatért felelős bemondófiú meglepő lelkességére és segítőkész munkájára. Az egyébként 6 (!) órás menetidő persze soknak érződött, de az egész hangulat és légkör, amit a gyönyörű kilátáson felül be kell vallanom, hogy a vonattársaság teremtett meg. Egészen álomszerű volt számomra. A visszaúton még egy kérdőívet is kaptunk, amiben hangot adhattunk véleményünknek és személyes meglátásainknak az úttal kapcsolatban. Na most képzeljük el mi történne, hogyha bármelyik itthoni, irreálisan sok késéssel küzdő vasútszakaszon kézbe kapnánk egyet az utunk végén? Finoman szólva valószínűbbnek tartom a viccesen obszcén rajzokat és tőmondatos indulatszavakat, mint az elégedettség bármely jelzőjét a kérdőíves papírokon.

Az első hóesést követő helyzet Budapesten azóta bejárta az internetet, rengeteg társadalmi indulatot keltve ezzel. Sorra születtek a problémát tűpontosan leíró mémek és egyéb online tartalmak, amiknek egy részét szinte biztosan a 2-3 órát késő vonatok ülésein vergődő, szerencsétlen utasok készítettek beletörődő bánatukban. A probléma kialakulásáért elsősorban a Nyugati pályaudvaron egy váltó és kitérő vágány tervezett éjszakai karbantartásának kitolódása, és pár centiméter kristályosodott víz volt felelős. Az induló és érkező vonatok menetideje a szokásosnál gyakran háromszor hosszabb volt, és a nyugati mellett ugyan kisebb mértékben, de érintette a Keleti és a Déli járatait is. Tömegek késtek el munkából, iskolából vagy egy megbeszélt találkozóról önhibájukon kívül. Ezek után a MÁV persze a szabályzatukban foglalt nevetséges „pontgyűjtős” kártérítésen túl semmiféle lehetőséget nem teremtett az utasok pénzének visszaadására.

Az intézményesített időpocsékolás viszont sokaknak megmozgatta a fantáziáját. Miként vághatunk vissza? Milyen lehetőségeink vannak a passzív vagy aktív ellenállásra? A meglehetősen aktív követőtáborral rendelkező „Elegünk van a MÁV-ból” privát facebook csoport követői felvetették az ötletet, hogy amennyiben a társaság nem javít a szolgáltatásuk minőségén, drasztikus lépésként nem fognak jegyet és bérletet váltani a vonatokra. Az akció célja az lenne, hogy a tömeges blicceléssel megosztaná az egyént érő felelősséget, ami kellemetlen helyzetbe hozná a MÁV-ot és esetleg kierőszakolna némi változtatást. Már korábban is volt példa hasonló ámde békésebb megmozdulásra a Közlekedő Tömeg Egyesület részéről, amikoris a polgári elégedetlenségüknek hangot adó szervezet és követői tüntetést szerveztek a Keleti Pályaudvar elé. A szeptember 26-án megrendezett pártfüggetlen demonstrációt stílusosan 1 órás késéssel kezdték a kihirdetett időponthoz képest, kifejezve ezzel szolidaritásukat a társaság felé. Utóbbival teljes mértékben tudok azonosulni, azonban az előtte felhozott szélsőségesebb érdekképviselet sem ál távol tőlem. Az utóbbi idők hasonló eseményei, mint a klímatüntetés vagy a színházak melletti kiállás időről időre reményt ébreszt bennem a társadalmunk felé. Mintha szépen lassan kezdene trendivé válni a protest vagy nem is tudom. Mindemellett még mindig szkeptikus vagyok a magyar társadalom közösségi érdekérvényesítését illetően, látva a demonstrációkon megjelentek számát. Illetve az állandó közönyt vagy széles körben űzött adaptív, elnéző magatartást egyes rétegek részéről. De legfőképp azt jelenséget, amikor a politika igyekszik kisajátítani a civil szerveződések ügyeit és marketingfelületnek használni azokat. Jelen esetben szerencsére erről szó sincs, és remélem nem is lesz. Ugyanis az emberhez méltó vasúti közlekedés a józan ész hatásköre, nem pedig a pártpolitikáé.

Visszatérve a több mint 12 ezer taggal bíró facebook csoport felvetésére, a kérdés az, hogy egy ilyesfajta impulzusfenyegetés hozhat-e látható változást a mindennapokba? Illetve, hogy egyáltalán reális dolog feltételezni az akció megvalósulását. Naivitás-e többet belelátni többet, mint egy jelentéktelen facebook bejegyzés benne csupa üres szavakkal? Én már csak a provokatív és féktelen kíváncsiságom miatt is végig nézném, hogy a gyakorlatban hogyan állná meg a helyét egy ilyen kezdeményezés. Lehet részt is vennék benne. Nehéz megítélni, mivel a bliccelés attól még hogy nem minősül valódi bűncselekménynek, alapjaiban etikátlan. Nem mellesleg a MÁV polgári perrel felléphet a tartozók ellen, ami kiszolgáltatottsággal fenyegetve ösztönzi az elégedetlen utasokat, hogy inkább lelkiismeretesen váltsák meg jegyeiket hőbörgés helyett.

Annyi mindenesetre előrelátható, hogy amennyiben a kaotikus és hosszabb távon tarthatatlan vasúti viszonyok nem változnak, könnyen lehet hogy páran nem riadnak majd vissza szélsőséges eszközökhöz folyamodni. Egyeseknek pusztán a kényelmük, másoknak viszont az állásuk foroghat kockán. A jelenleg nyilvános adatok szerint 6 milliárd forinttal tartoznak a bliccelők a MÁV-nak, azonban a társaság vajon mennyivel lóghat az állampolgároknak a folyamatos késések miatt? A kártérítés még várat magára.

Nagy Martin

One thought on “Közérdek vagy nyers indulat?

  1. Ez is egy jól megírt véleménycikk, gratulálok! Néhány statisztikai adatot még elbírt volna a MÁV működéséről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük