Nem igazán tudnék tökéletesebb helyet elképzelni egy finom és tápláló ebéd elfogyasztásához, mint egy csuklós Volvo busz. Ez a gondolat alapvetően kicsit talán különös első hallásra, még másodikra is de vannak olyanok, akik mit sem törődve a szabályokkal vagy etikettel ezt választják táplálkozásuk helyszínéül.

Történt ugyanis, hogy miközben zötykölődtem a BTK felé, kellemes illat ütötte meg az orrom, ami anyukám főztjét juttatta eszembe. Egy kedves arcú lány felől jött, aki pont elém ült le. Ágaskodtam jobbra-balra, hogy megtudjam mi lehet ez a csoda. A menü kétségtelenül fasírt volt, amit ránézésre valami vesetisztító teával öblített le. A guruló fémhernyót pár pillanat alatt belepte a paprikás fasírt szag. Mit sem törődve ezzel, a lány kiterítette ölébe sálját, mint egy abroszt, majd neki látott. Két megálló között meg is ebédelt, jóízűt kortyolt a teájából és elégedetten nézegette az embereket, akik végig nézték az egyszemélyes svédasztalt.

Fotók: Somfai Evelin

Miután jókedvűen megtörölte a száját, felállt és hátrahagyva az étel mámorító illatát, leszállt és elsasszézott. A buszon maradt emberek tekintetében pedig láttam a sóvárgást a hazai ízek után. A csukott ablakok miatt a szag még az Ifjúság útjánál is érezhető volt. Az idősebb utasokat ez annyira megzavarta a koordinációban, hogy miután leléptek a buszról hirtelen megálltak az ajtóban és a friss levegő hatására bódultan dülöngéltek.
Szerencsére azonban nem történt baleset az ominózus fasírtszag miatt. Végül pedig mindenki boldogan távozott a a buszról, ami szerencsére ez után hamar kiszellőzött. Remélem máskor kevésbé jellegzetes menüt választ a lány, aminek nem ilyen intenzív az illata.

Vélemény, hozzászólás?