Decemberben kiutaztam egy kicsit lazítani a vizsgák előtt, hogy aurorát vadászhassak Svédország északi részén. Persze szerencsétlenségem nem maradt otthon egyedül, jött velem, így 5 napig gyönyörű felhős égboltban tudtam csak gyönyörködni, (közvetlen az ott tartózkodásom előtti és utáni éjszakán láthatóak voltak a fények) ám így is csupa pozitív élménnyel tértem vissza, hisz nem csak a fényeket lehet nézegetni.

Beletelt hetekbe is mire mindent megfelelően lefoglaltam, hogy ne legyen horror áron se, de el is érjem az összes átszállást (ez persze nem jött össze). A sarki fények megtekintéséhez Skandináviát, Izlandot és Oroszországot szokták javasolni. Svédországra az aránylag olcsó jegyek és Abisko miatt esett a választásom.

Abisko a norvég határtól fekszik csupán pár kilométerre, 2015-ös adatok szerint mindössze 131 fő lakja, viszont a falut körülvevő hegységvonulat miatt általában igen tiszta az ég, ha pedig nincs felhő szeptembertől márciusig kb. mindig lehet látni az aurorát. A településen élő emberek vagy ingáznak Kirunába, (a legközelebbi nagyobb város kb. 20 ezer lakossal) vagy a helyi hostelekben, éttermekben, esetleg sípályán dolgoznak a szezonban, vagy az egyetlen „szupermarketben”, ami egy kisebb vegyesboltnak felel meg, ahol a gumicukortól a PICK szalámin át a jégcsákányig minden kapható. Érdekes, hogy egy éve még nem volt bolt se, így az emberek 2 hetente vásároltak be alapvető élelmiszereket, amiért másfél órát vonatoztak (már, ha vonat tudott közlekedni és nem volt hóvihar). Az utazás nem a legegyszerűbb, de annál inkább izgalmasabb és szórakoztatóbb volt.

 

 

Az odautam összesen kb. 30 órát vett igénybe, ez azért volt ilyen sok, mert ami lekéshető volt azt lekéstem, habár nem az én hibámból. Stockholmban szálltam le, ahol 2 órám volt beérni a központi pályaudvarba a Skavsta reptérről, (itt többnyire csak a fapados járatok szállnak le/fel) a gépem késve indult, ami miatt nem értem el a transzfer buszt, ami pedig ahhoz vezetett, hogy az éjszakai vonatomról is lecsúsztam, amin további 17 órát utaztam volna nagyjából 1400 km-t megtéve északi irányba. A svéd vasút és a Wizzair nyilván semmi összeköttetésben nincs, főleg, hogy külön vettem meg a jegyeket. A vonat napi háromszor járt csupán. Ekkor jöttek az első olyan gondolatok, hogy jobb lett volna otthon maradni, mint a rendes egyetemisták készülve a vizsgaidőszakra… Majd ezeket az egészségtelen gondolatokat forma egyes pilótákat megszégyenítő módon el is hessegettem és áttértem a probléma megoldására.

Itt ért az első kultúrsokk, ami a svédeket illeti. Rettentően kedvesek, közvetlenek és segítőkészek. Az infós pultnál érdeklődve a bácsi szótlanul nézegette a monitort, gondoltam talán olcsóbban tud nekem foglalni jegyet a következő vonatra. Legnagyobb meglepetésemre odatotyogott a nyomtatóhoz, amiből 2 jegyet nyomtatott ki. Az első az eredetim volt, amit lekéstem, (csak e-ticketem volt arról) a második pedig egy különálló intercity-re, aminek van egy közös megállója az eredeti éjszakai vonatommal, csak ez hamarabb ér oda így van időm átszállni.

Most jön a legjobb!

Venném elő a kártyámat, (mindenhol kártyával fizettem, semmi kp-t nem váltottam, az utolsó szarvasburgeresnél is lehet kártyával fizetni) de mielőtt bármit tudtam volna csinálni, rábökött a jegyem alján lévő végösszegre, amin 0.00 Sk állt.

„Először és egyedül is vagy itt, azt mondtad nem a te hibád a késés, most legalább megtanultad, hogy arról a reptérről nem érdemes problémás átszállással kirándulást tervezni, további szép utat.”

Nem nagyon akartam elhinni, hogy tényleg megtörténik, de annál jobban örültem neki (utólag megnéztem az ingyen jegyem forintban kb. 10.000 Ft lett volna).

A hostleba megérkezve kellemes és nagyon barátságos fogadtatás várt bennünket, rögtön tudott mindenki barátkozni, mert a vendégek nagy része (kb. 75%) ugyanúgy egyedül utazott. Az összes élményem lehetetlen lenne leírni,

PEDIG:

-a rénszarvas és a jávorszarvas burger fenomenális, főleg ha azt egy bőrsátorban, szarvasszőrrel borított fapadon, élő tűz mellett eszed, amire te vágod a fát is.
-a tradicionális szaunát tényleg célszerű meztelenül használni, mert így sokkal könnyebb kimenni a szűz, méteres hóba fejest ugrani.
-a husky-k szabályosan sírnak, hogy hadd húzzanak a semmi közepén a szánon.
-italozni csak az tud aki milliomos, hisz nagyon nehéz 4%-osnál erősebb sört, vagy ami durvább (és most csak az olvassa tovább aki tényleg kemény gyerek) 2%-osnál erősebb bort beszerezni otthonra (töményekről ne is beszéljünk).
-a rövid sötét napokat (reggel 11-kor „felkel” a nap, akkor is inkább maximum szürkület van, közvetlen napfény nélkül és délután 2-kor „le is megy”) valóban csak társaságban lehet kibírni, lehet ezért is segítőkészebbek és közvetlenebbek a svédek.
-a vonatozás szerencse kérdése, az utolsó vonat ami még járt az ott tartózkodásom ideje alatt az volt amivel én jöttem, a következő 3 napig nem járt, csak a nagyon drága busz, mert olyan nagy hóvihar volt. Sokan így sajnos más városokban is ragadtak, de volt, aki inkább emiatt még 2 hetet maradt a kis északi fagyos paradicsomban. Az első vonat pedig az volt, amivel nekem kellett mennem 3 nappal később.
-a campingezés és „piknikezés” új értelmet nyert, mikor Kirunában kisétáltunk a város szélére, a hóba lyukat vájtunk, majd abban csináltunk tábortüzet, amin a konzerv gulyáslevest főztük és fából faragott kanállal ettünk.
-egy csoportba verődve maláj, német, spanyol, arab, amerikai, lengyel turistákkal főztük a nemzeti ételeinket egy 10 négyzetméteres bungallóban, a hóvihar kellős közepén (én házi kolbászt tudtam csak vinni és lecsót készítettem).
-rájönni, hogy a -15 fok igazából egyáltalán nem hideg, ha 2 kabát van rajtad, később a 0 fok pedig kibírhatatlan melegnek tűnik ezután.
-eltévedni az erdőben mert csak lefelé nézve rénszarvas nyomokat követtünk, közben ránk is sötétedett (14:15) és az egyetlen fényforrás a hó volt, ami a létező összes fényt visszaverte.
-és végre kipróbáltam, hogy milyen repülőn saját magamnak kávét főzni.

 

Valóban képtelenség lenne leírni azt az összes élményt, amit ezen az első teljesen egyedüli „zord” utazásom alatt szereztem. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mind az egyedül utazást, mind az északi fagyos túrákat, mert sokkal több van ott, mint a sötétség és a hó… Van szarvasburger is.

1 thought on “Így NE nézd meg a sarki fényeket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.