Ez a hétfői nap is úgy kelt fel, mint a többi. Habár egyikünk sem tudta, mit várjon ettől a héttől, bizonyára mindnyájunkban volt egy elvárás a médiatáborra nézve.

A kíváncsiak közt akadt, aki már vett részt ebben a táborban. A többségnek azonban új volt az élmény. Bevallom, én is bizonytalanul léptem be a Zsolnay Negyedbe hétfő reggel. Jártam már itt, de a médiaszak épülete ismeretlen volt számomra. Miután megérkeztünk, megismerkedtünk a táborvezetőkkel, majd betessékeltek minket egy terembe. Ekkor még csak ketten voltunk jelen a középiskolások közül. Később megérkeztek a többiek. Örültem, mikor felbukkant egy ismerős arc. Kiderült a srácról, hogy ugyanabba az iskolába jár, mint én. Miután mindenki megjött, az egyik táborvezető áthívott minket egy másik terembe, ahol néhány egyetemi hallgató várt minket. Bemutatkoztunk egymásnak. A névtanulással kezdtük, majd játékos programok keretében jobban megismertük társainkat. Eleinte bátortalan voltam, de a vezetők buzdítottak, hogy mondjuk, amit szeretnénk. Meglepetésemre, a gyerekek többsége nálam fiatalabb volt. Arra számítottam, hogy velem egyidősek, vagy tőlem kicsit idősebbek lesznek a résztvevők. A bemutatkozással gyorsan elment a délelőtt. A délutáni programokkal is hamar elszállt az idő. Az első nap hazafelé azon gondolkoztam, hogy ez a tábor valóban hasznos lesz-e számomra. Arra jutottam, hogy meglátjuk mi lesz. Mindenképp izgatott voltam, mert érdekel a média. Bíztam benne, hogy a táborban töltött idő ad egy kis löketet, hogy eldöntsem: ez a terület valóban nekem való vagy sem.

Egy biztos: tapasztalatlanul érkeztem, izgatottan, és azzal a reménnyel, hogy itt megtanulok sok dolgot a médiával kapcsolatban.

 

 

 

 

Hautzinger Anna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.