Háború a szomszédban – ideiglenesen lezárult a hegyi-karabahi konfliktus

Hat hétnyi véres harc után az azeri hadsereg győzelmével zárult a Kaukázusban dúló háború. A vitatott hovatartozású – mára csak örmények által lakott – Hegyi-Karabah már egy évszázada a térség „puskaporos hordója”, a mostani örmény–azeri béke azonban törékenyebb, mint valaha.

Az örmény–azeri konfliktus kiéleződésének legfőbb katalizátora a Szovjetunió felbomlását követő hatalmi vákuum volt. A Szovjetunió (katonai) jelenléte a Kaukázusban ugyanis jelentősen visszafogta az etnikai ellentéteket, ám a szovjetek sem voltak képesek megakadályozni az 1988-tól fellángoló örmény–azeri etnikai villongásokat, melynek eredményeképp a két ország lakossága mára etnikailag teljesen homogén; százezrek kényszerültek Örményországból Azerbajdzsánba emigrálni, illetve fordítva. A jószomszédi viszony azért sem Örményország sajátja, mert azzal a Törökországgal is határos, ami a mai napig nem ismeri el az örmény népirtás tényét.

Mikor felbomlott a Szovjetunió, fegyveres konfliktus tört ki az örmények által lakott, de Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi-Karabahért. Az 1994-ig tartó háború végül az örmények győzelmét, és a nemzetközileg el nem ismert szakadár állam, a Hegyi-Karabahi Köztársaság megszilárdulását hozta. A tűzszünet aláírását követően több kisebb-nagyobb határvillongás is történt, de ez a status quo egészen mostanáig fennmaradt. Hegyi-Karabah tehát de jure Azerbajdzsán része, azonban de facto örmény ellenőrzés alatt áll. Az évek során az azeriek számos nemzetközi fórumon próbálták érvényesíteni területi integritásukhoz való jogukat, az ENSZ például négy nemzetközi határozatot is hozott, amelyekben az örmény erőket kivonulásra szólította fel. Ez a patthelyzet változott meg most gyökeresen, amikor az azeri erők szeptember 27-én indított offenzíváját követően újra fellángoltak a harcok.

Azonban a ’90-es évek óta drasztikusan megváltoztak az erőviszonyok. Baku nemcsak létszámfölényben van Jerevánnal szemben (Azerbajdzsán 10 milliós, míg Örményország 3 milliós ország), hanem gazdaságilag is sokkal erősebb, például az azeri–örmény vásárlóerő-paritás hatszoros előnyt mutat Bakunak. Kezdetben a szovjet haditechnika egyenlő feltételeket teremtett a szembenálló felek között, így korábbi győzelmeiket az örmények részben magasabb hadimoráljukkal és – a hegyekkel szabdalt vidéken – helyismeretükkel vívták ki.

Jereván legfontosabb katonai szövetsége továbbra is Oroszország, az ország ugyanis tagja a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének, ami beavatkozásra kötelezi Moszkvát, ha Örményországot támadás éri. Mivel azonban a háború a nemzetközi jog szerint Azerbajdzsánhoz tartozó területen zajlott, Moszkva nem avatkozott be közvetlenül a konfliktusba – ellenben fegyvereladások révén mindkét szembenálló felet támogatja, érdekes módon jóval nagyobb mértékben Bakut. Azerbajdzsán azonban nemcsak Moszkvától, hanem Izraeltől és Törökországtól is vásárolt fegyvereket, többek között modern harci drónokat. Baku mögött ugyanis határozottan ott áll Törökország, így például nemzetközi híradások révén tudott, hogy egy nyári azeri–török hadgyakorlat után Ankara több száz katonát és tanácsadót „felejtett” az országban, valamint október elején Ankara kétezernél is több zsoldost dobott át Szíriából és Líbiából Azerbajdzsánba.

Moszkva közvetlen segítsége nélkül a hathetes háború – sejthető módon – azeri győzelemmel ért véget. Baku jelentős területeket szerzett, valamint sikeresen bevette Susát, a Hegyi-Karabahi Köztársaság második legnagyobb, stratégiai jelentőségű városát. Ennek nem csak azért van hatalmas hordereje, mert onnét már csak egy ugrás a főváros, Sztepanakert, hanem azért is, mert itt fekszik a lacsini korridor, amelyen keresztül Jereván ellátja Hegyi-Karabahot. Az azeri átkaroló hadművelet így sikeresen vágta volna el a szakadár állam köldökzsinórját. Ám még ennek bekövetkezte előtt Oroszország közvetítésével békemegállapodást kötöttek a szembenálló felek. A 2020. november 10-én életbe lépett egyezmény értelmében Baku megtarthatja a harcok során megszerzett területeit, valamint Jereván köteles további területeket átadni. A térség törékeny békéjét orosz és török békefenntartók fogják felvigyázni.

A háború tehát ezzel befejeződött, de a fegyvernyugvás valószínűleg csak átmeneti. Hiába tiszták ugyanis az örmény–azeri érdekek, ha Törökország a konfliktus hátán a térség patrónusi szerepére tör, miközben Moszkva figyelme épp más térségekre irányul. Oroszországnak viszont elemi érdeke támogatni a terület megvédéséért euroatlanti integrációját feladó Jerevánt. Hegyi-Karabah most még inkább robbanásközeli, ellentétes érdekek által szabdalt állapotba került.

További irodalom

  • Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a hegyi-karabahi, örmény-azerbajdzsáni konfliktusról: (1992-1993). Budapest: Azerbajdzsáni Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége, 2009.
  • Erdélyi Eszkimó Péter: Feneketlen a karabahi puskaporos hordó. Népszava (2020. okt. 18.) https://nepszava.hu/3095777_feneketlen-a-karabahi-puskaporos-hordo
  • Gál Mária: Elhallgattak a fegyverek Hegyi-Karabahban. Népszava (2020. nov. 11.) https://nepszava.hu/3098745_elhallgattak-a-fegyverek-hegyi-karabahban
  • Nagorno-Karabakh: Azerbaijan ‘takes key town’ in Armenia conflict. BBC (2020. nov. 9.) https://www.bbc.com/news/world-europe-54862180
  • Németh András: Kaukázusi lőporos hordó. HVG, 41. sz. (2020. okt. 8.)
  • Sz. Bíró Zoltán: lléri, illéri. Magyar Narancs, XXII. évf. 45. sz. (2020. nov. 5.)

You May Also Like

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük