A tavasz beköszöntével nem csak a természet kezd felébredni, hanem a két kerék szerelmesei is. Igen, a biciklisek is, de most nem róluk lesz szó. A tavaszt leginkább a motorosok várják. Vannak közöttük, akik a túra motorok, a chopperek vagy a gyorsasági motorok szerelemesei, bennük az a közös, hogy mindnyájan az országutat használják.

Az előbb felsoroltakkal szemben azonban vannak, akik nem a betonutat, annál inkább a nehezebb, „hepehupás” talajt részesítik előnyben, Ők a crossosok és az endurósok.

Mai interjúalanyom, Sipos Robin a cross motorosok táborába tartozik.

Miért pont a motocross-t választottad?

Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a motorozás ezen fajtáját fogom választani, mivel Tapolcán (itt élek) is és a közelben is nagyon sok pálya található. Egy alkalommal, mikor még csak tizennégy éves voltam apukám elvitt egy versenyre, ott, akkor tudta, hogy én is ezt akarom csinálni.

Hogy kezdtél neki a motorozásnak? Mi szükséges ahhoz, hogy ezt a sportot elkezdd?

Először is, egy motor kell, ez a legfontosabb. Ezután kellenek a védőfelszerelések (erre ne térjünk, hogy mik ezek, rengeteg van).
Miután megvettük a motort, először csak próbálgattam azt a papámnál nagyjából 2-3 hétig, majd csak ez után mehettem a pályán. Én szerettem volna már korábban felmenni a pályára, de apukám nem engedte. Aztán mikor megtettem az első körömet, az utolsó kanyarban el is estem.

 Hobbiként tekintettél a motorozásra vagy tudtad, hogy ebből lesz több is?

Teljes mértékben hobbi szinten kezeltem ezt az egészet, de fél év „bohóckodás” után rátaláltunk az ország legjobb edzőére, id. Németh Kornélra. Elkezdtem az edzéseire járni és onnantól már egyértelmű volt, hogy versenyezni is fogok.

Milyen eredményeket értél el a versenyeken?

Az első versenyemen a kb. harminc motorosból hatodikként zártam a napot. A második versenyen a második futamot már meg is nyertem.
Az első teljes bajnokságban, amiben indultam az első futamon az utolsók között végeztem, majd a bajnokság utolsó futamán elsőként értem célba úgy, hogy az első helyen pofára estem :D, de visszaszereztem a vezetést.
A versenyeken nem a győzelem vezérelt, hanem a fejlődés, így mindig az erősebb, magasabb kategóriákban indultam.

 

Ez egy elég veszélyes sportág. Milyen sérüléseket szereztél a pályafutásod során?

Az az érdekes, hogy verseny közben sosem sérültem meg. De edzés közben nagyon is sokszor. Szinte az összes ujjamat eltörtem. Az orrom is volt törve. A kulcscsontomat műteni is kellett, nyolc csavarral rögzítették.
Részleges szalagszakadásaim voltak a térdemben és a vállamban is.
A legnagyobb sérülésemet is edzés közben szereztem, itt a gerincemet törtem el. A pályán egymást követő több ugrató is, az egyik ilyen beugrását követően a motor eleje beszitált és nem tudtam lefékezni, így a következő ugratót 60-70 km/h-ás sebességgel ugrottam be a kb. 30 km/h-ás sebesség helyett. A motorom nagyjából 3-4 elemet magasságáig repült fel és onnét csapódtam bele az egyenes talajba a motorral együtt. Azonnal éreztem, hogy nagy baj van csak eldőlni tudtam a motorral együtt. Egyből korházba szállítottak, de műteni szerencsére nem kellett. Ezt követően 1 hónapig feküdtem, nem nagyon mozoghattam.

Hogy élted meg, hogy nem ülhettél motorra?

Közel egy évig nem motoroztam, sőt el is adtam a motoromat, hogy még véletlenül se üljek fel rá. Nagyon nehéz volt számomra, hogy nem csinálhatom azt, amit szeretek, főleg úgy, hogy a baleset előtt készültem az országos bajnokságra.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Nemrég vásároltam magamnak egy motort azzal a szándékkal, hogy hobbi szinten újra nekiállok, viszont az első körök után tudtam, hogy itt nincs megállás, újra versenyezni akarok. Nagyon sok munka áll még előttem, ahhoz hogy rajthoz állhassak. Rengeteget kell edzenem és motoroznom, hogy újra az élvonalba kerülhessek.
Az egész pályafutásom egyébként egy kész kálvária volt, de tanultam a hibáimból.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.