Esztelen elvárások, ingatag alapok

Az alábbiakban szeretnék egy keveset elmélkedni a felsőoktatási felvételi rendszerünk egyre inkább kifürkészhetetlenné válásával kapcsolatban. Végzős egyetemistaként mondhatom, hogy már 3 éve sem volt igazán más a helyzet, azonban már az én időmben is beharangozott 2020-as felvételi sok port kavart az utóbbi egy évben. Ismerőseim és hozzám közel álló személyek is folyamatos panasszal illetik az elmúlt esztendő kiszámíthatatlan ugyanakkor „komikus” működését.

2014-ben ugyebár a kormány a felvételiről szóló rendeletben kijelentette, hogy 2020-tól csak az kerülhet be felsőoktatási intézménybe, aki rendelkezik egy középszintű nyelvvizsgával és minimum egy emelt szintű érettségivel. Ez a szigorítás „versenyképességi célok elérése érdekében” lett beiktatva, és egyébként adtak is rá több mint öt évet, hogy felkészüljenek a leendő hallgatók. Azonban ezen idő alatt nem voltak képesek a közoktatás színvonalát az erősebb követelményekhez felemelni, így az utóbbi évek adatai alapján a frissen érettségizettek alig több mint fele volt képes megszerezni egy B2-es nyelvvizsgát. De hogy ne rögtön a bicskanyitogatással kezdjem, alapvetően egyet tudok érteni magával a követelménnyel. Szerintem minden nyugati országban és nálunk is reális elvárás, hogy 18 évesen mielőtt elkezdené bárki vagy a továbbtanulást vagy akár a nagybetűs életet, rendelkezzen elfogadható nyelvtudással. Én erre úgy tekintek, mint egy versenyképességi minimum, amit el kéne érni. Személyesen azt gondolom, hogy már a középiskolába bekerült diáknak vélhetően hasznos lenne középszinten érteni, és beszélni egy nyelvet (bár itt most ez nem fontos). Viszont az tagadhatatlan és helytálló kritika, hogy amennyiben nem képesek a lehetőségeket megadni az ingyenes nyelvtanulásra, vagy pusztán színvonalasan oktatni azt, ugyanakkor megemelik az elvárást az egy torz és inhumánus működést fog eredményezni. Ebből pedig az következik, hogy több intézmény és képzés is lehetetlen helyzetbe kerülne, mivel drasztikusan csökkenni fog a hallatók száma. Arról nem is beszélve, hogy olyan átgondolatlan ez a felvételi, amennyire csak lehet (már ami a pontszerzést illeti). A nyelvtudásért adható pontok megszerzéséhez nem kell az alapkövetelményen felüli további nyelv ismerete, hanem elegendő, ha egy nyelvből két külön nyelvvizsgát tesz a felvételiző. Emlékszem ezt a Budapesti Corvinus Egyetem nyíltnapján realizáltam, amire a páromat kísértem el. Alaposan vissza kellett fognom magam, hogy az előadás közben ne nevessem el magam az értetlenség dühében. A józan ész ott már nem szempont, ahol a papír trónól a tudás helyett.

Ezt nyilvánvalóan a felelős minisztérium is felismerte, fél lábbal a szakadék fölött. Az előbbi indokok mellett persze hallgatva a folyamatosan jogszabálymódosítást követelő szakszervezetekre, végül 2019 november közepén eltörölték az eddigi bekerülési minimumot. Továbbá módosították az emelt szintű érettségikért és egyéb úton szerezhető többletpontok szabályait. Azonban ez habár orvosolta a nagyobb problémát, nem számol azokkal a középiskolásokkal, akik az elmúlt 5 évben időt és pénzt öltek abba, hogy középszintű nyelvvizsgát szerezzenek. Ez a tudás persze ahogy korábban is említettem számomra minimum, viszont sajnálom azokat a fiatalokat, akik mindenképpen szeretnének bekerülni a felsőoktatásba, és amit eddig a nyelvvizsgára fordítottak időt mondjuk az emelt szintű érettségire való felkészülés helyett, a bekerülés szempontjából semmissé válik.

Emlékszem amikor én érettségiztem, hasonlóan átláthatatlan volt a kötelező szakmai érettségire vonatkozó szabályozás is. Amellett, hogy az utolsó évben tették követelménnyé, nem kaptunk rendes tételsort sem hanem csak egy témakör összeállítást. Gyakorlatilag az sem volt teljesen világos, hogy pontosan miből kéne készülnünk. Ezt még tetézte egy fél évig tartó riogatás és félelemkeltés, hogy mindenkinek kötelező lesz emelt szinten érettségiznie a tárgyból. Ami végül nem valósult meg, viszont a tanárok részéről igencsak szégyenteljes volt a folyamatos dezinformálás és általános közöny, amit velünk szemben tanúsítottak. Ez a kiszámíthatatlan működés pedig csak erősíti azt a vélekedést a fiatalabb generációk körében, hogy a törvényeket és jogszabályokat úgysem kell betartani, mivel azokat bármikor megváltoztathatják. Lassan már ott tartunk, hogy az Alaptörvényt is kiadhatnánk magazinként, ami megjelenik minden hónapban.

Nagy Martin

2 thoughts on “Esztelen elvárások, ingatag alapok

  1. Nagyon aktuális kérdéseket feszeget az írás, általában jól is érvel, miközben a saját nézőpontját helyezi előtérbe a szerző a kormányzati intézkedések várható és valós következményeinek vizsgálata helyett. A vitriolos fordulatok egészen profik, de a tárgyalt téma komolysága megérdemelt volna, hogy egy kicsit alaposabb háttérlelemzést.

  2. Inkább véleménycikk, mint alapos feltárása a témának, viszont véleménycikknek jól megírt, határozott és átgondolt. Ütős a vége 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük