A horrorkomédiák már régóta jelen vannak a filmek és sorozatok világában, most két általam kedvelt sorozattal szeretném meghozni a kedveteket a műfaj fogyasztásához. A Santa Clarita Diet és a Scream Queens véres és vicces jelenetekben egyaránt bővelkednek, egyszerre nyújtják a horrorfilmek brutalitását és a komédiák humorát.

Nemrégiben tért vissza a Santa Clarita Diet című sorozat a második évadával, az első évad népszerűsége után biztosra vehető volt a berendelés, a rajongók pedig már alig várják a harmadik szezon bejelentését. Sikerességégének titka egyaránt lehet a sorozat egyedi humora, a jó színészgárda és az igényes kivitelezés. A történet lényegében annyi, hogy egy korábban átlagos egygyermekes família életét teljesen megváltoztatja a családanya, Sheila (Drew Barrymore) betegsége, melynek következtében embereket kell ennie a túléléshez. Az ő bonyodalmaiknak lehetünk szemtanúi, egészen az áldozat kiválasztásának nehézségeitől az emberhúsfogyasztás leplezéséig.

A másik sorozat, amely kiválóan képviseli a horrorkomédia sorozatok jelenlétét a már sajnos kaszát kapott Scream Queens, amelynek első évadában egy egyetemi lányszövetség, a másodikban pedig egy kórház mindennapjaiba tekinthetünk be. A csavar viszont az, hogy mindkét évadban van egy, az évad végén lelepleződő főgonosz, aki sorra mészárolja a szereplőket. A sorozat félig-meddig antológia, ugyanis a két évad különböző helyszíneken játszódik, de a karakterek ugyanazok maradnak, csak éppen teljesen más szerepekben találkozhatunk velük. Így lesz például egy csapat eddig csak a divattal foglalkozó lányból gyógyíthatatlannak tűnő betegségeket gyógyító orvostanhallgató.

Mindkét sorozatban meghatározó, hogy szeretnek társadalomkritikát megfogalmazni. Ilyen például, amikor a Scream Queensben Chanel #2 (már csak a karakterek nevei miatt is érdemes nézni a sorozatot) halála előtt szemtől szemben chatel a gyilkosával, majd pedig csak azután hal meg, miután sikeresen posztolta a saját halálával kapcsolatos állapotfrissítését. Ez lehet egy jól sikerült gag is, de a jelenet szarkasztikusan mutatja be a fiatalság szoros kapcsolatát a közösségi médiával. A Santa Clarita Diet ennél komolyabb témákat is feszeget, például amikor Sheiláék számára körvonalazódik, hogy a társadalom számára legkevésbé hasznos és legrosszabb emberek, akiket a legkisebb bűntudattal lehet megölni és elfogyasztani, nem mások, mint a nácik. Majd amikor szemtől szemben találkoznak a „vacsorával”, a kerekesszékes náci hosszasan panaszkodik nekik a negatív diszkrimináció problémájáról.

A színészek megválogatása mindkét sorozatban megemlítendő. A Scream Queensben az egyik főszereplőt játszó Jamie Lee Curtisnek például múltja van a horror műfajával, ugyanis ő játszott az 1978-as Halloween ­– A rémület éjszakája című filmben, ezen kívül pedig édesanyja, Janet Leigh játszotta a női főszerepet az 1960-as Psychoban. Ezen felbuzdulva a Scream Queens készítői Jamie Lee Curtis karakterével újraalkották az ikonikus zuhanyzós jelenetet – ugyan kicsit más végkimenetellel – ezzel emléket állítva a horrorklasszikusnak. A Santa Clarita Diet esetében pedig a sztárfaktorra gyúrnak, próbálnak minél több, már ismerős arcot behozni – úgymond cameóztatni – egy-egy epizód erejéig, mint például a Desperate Housewives Ricardo Chaviráját, vagy a Castleből ismert Nathan Filliont.

Minden hasonlóság közül azonban a legfontosabb közös tulajdonsága a horrorkomédiáknak, hogy nem szabad őket komolyan venni, vagy logikát keresni a történésekben. Lehet, de egyáltalán nem érdemes, mert elronthatja azt az élvezetet, hogy csak sodródjunk az abszurdabbnál abszurdabb eseményekkel, amelyek bőven vannak a bemutatott két sorozatban. De ha mégis külön kéne választanom a sorozatok fő vonalát, akkor a Scream Queens inkább horror, a Santa Clarita Diet pedig inkább komédia. Erről az epizódok hosszúsága is tanúskodik, ugyanis előbbi 45, utóbbi pedig 30 perces. Azonban nem árt, ha mindkét műfajt szeretjük, ha ezen sorozatok nézésébe kezdenénk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.