Egy legenda emlékére – Diego Maradona (1960-2020)

Nem túlzás azt állítani, hogy az egész világ gyászba borult néhány héttel ezelőtt.

A vírushelyzet fennállása eleve rengeteg nehézséggel és tragédiával jár, ám most egy olyan, az egész világot megrázó hír érkezett Argentínából, amivel végképp nem lehetett számolni: elhunyt Diego Maradona.
Ez a név a legtöbb olyan embernek is ismerős világszerte, akik nem törődtek soha a labdarúgással, sőt, talán semelyik egyéb sportággal sem. Nemcsak aktív játékos korában emlegették naponta az emberek, ugyanis egy olyan legendás egyéniségről van szó, akinek a neve többszáz év múlva is fennmarad az eljövendő generációk számára. Sokan a botrányai miatt beszéltek róla, hiszen volt neki bőven – drogfogyasztás, verekedések, mások kemény kritizálása. De ki is volt valójában Diego Maradona? Mitől lett minden idők egyik legnagyszerűbb sportolója?

Diego Armando Maradona 1960. október 30-án született a Buenos Aires közelében lévő Lanús városában. A sikeres dél-amerikai labdarúgókhoz hasonlóan ő is rendkívül nehéz körülmények között nőtt fel, ahogy ő fogalmazott, „megfosztva a víztől, a levegőtől, a telefontól”. Már gyermekkorában is állandóan a labdát bűvölte, ám több klub is elutasította, mondván, nehéz lenne neki az átlagosnál sokkal alacsonyabb termetével. Viszont szerencsére voltak olyanok, akik láttak benne fantáziát, hiszen a tudását nem lehetett vitatni. Már tinédzserkorában kezdték megismerni a nevét, mint egy olyan srác, akiből lesz valaki. Lett is. 16. születésnapja előtt bemutatkozhatott az argentin első osztályban, az Argentinos Juniors csapatában. Nem sokkal később megszerezte első gólját is. Innentől nem volt megállás.

Első éveinek legemlékezetesebb anekdotája, hogy az egyik bajnoki mérkőzés során a Boca Juniors kapusa „kis kövér”-nek nevezte, ezt Diego nem igazán tudta annyiban hagyni és négy gólt lőtt neki. Öt esztendőt töltött az Argentinos Juniors színeiben, két gólkirályi címet is szerzett, majd 1981-ben Argentína és Dél-Amerika egyik legsikeresebb csapatához, az imént már említett Boca Juniorshoz került. Itt ismét gólkirály lett. Nem biztos, hogy itt kötött volna ki, ugyanis rengeteg ajánlatot kapott Európából, ám az akkor életben lévő argentin diktatúra nem engedélyezte ezt számára – nagyon is beleszóltak az életébe. Diego nem ismert megalkuvást élete során soha (ahogy ezután az eset után sem), ám kénytelen volt alárendelni magát a rendszernek.

Nem maradt azonban sokáig a Bocában, ugyanis 1982-ben indulhatott az európai kaland, Spanyolországba szerződött a Barcelona együtteséhez. Két, itt eltöltött szezonjában megmutatta, hogy a tengerentúlon, a legprofibb körülmények között és a legkeményebb ellenfelek ellen is egyedülálló teljesítményre képes. Magatartása nem volt éppen angyali, nem egy mérkőzésen esett neki valamelyik ellenfelének, minden esetben arra hivatkozva, hogy valamelyik csapattársának szóltak be, és ezt nem hagyhatta szavak és tettek nélkül.

Két év után elhívta az olasz Napoli csapata, legendája itt teljesedett ki. A klubot két bajnoki címhez segítette, valamint egy nemzetközi viadalt is megnyert 1989-ben, amikor elhódították az UEFA-kupát (a jelenleg Európa Liga néven futó sorozat elődjét). Nápoly városában hét évet töltött el, de nem csak a futballal foglalkozott. Folyamatosan bulikat szervezett, mások partyjaira járt, kénye-kedve szerint tett mindent, akkor járt edzésekre, amikor ő akart. Utóbbit már a Barcelonánál is megtette, amit az akkor őket vezető legendás német edző, Udo Lattek is szóvá tett – végül őt rúgták ki. Mindezek mellett azonban megmutatta az emberi oldalát is. Maradona a szurkolókért élt, nekik mutatta meg magát mindig, az emberek szórakoztatása volt a célja. A látványos megmozdulásai szerinte kijártak a közönségnek, de ennél is mélyebbre ment az emberségében. Amikor megtudta, hogy az ő fizetéséhez képest a többi csapattársa mennyivel kevesebbet vihet haza, addig harcolt, amíg valamennyi társa fizetését meg nem duplázták. Emellett nem egyszer elment kis olaszországi falucskákba, és ott focizott a helyiekkel – ilyen esetekben adománygyűjtést is szervezett  és a befolyó összeget a szegény, valamint beteg gyermekek megsegítésére használta fel. Diego Maradona a csúcson volt, ám ez nem tarthatott örökké. 1991-ben elég komoly botrányba keveredett, ugyanis kiderült, hogy tiltott szereket használt a pályán is. Ezt egy másfél éves eltiltással jutalmazták. 1992-ben lejárt az eltiltás és visszatért Spanyolországba, a Sevilla csapatához. Ekkoriban már súlyproblémákkal küzdött és mentálisan sem volt rendben. Kis idő után, 1993-ban hazavándorolt, de a Newell’s Old Boysban már csak hét mérkőzésen lépett pályára. Ezután egy időre visszavonult és kisebb csapatokat edzett. Viszont hiányzott neki a futball és a rajongók is hiányolták a pályáról, így 1995-ben visszatért a Boca Juniorshoz. Ugyan nagyot már nem dobbantott, de méltó lezárása lehetett pályafutásának., 1997-ben, 37 évesen Maradona visszavonult.

A klubfutball mellett válogatott karrierje is rendkívül jelentős. 1977-ben debütálhatott az argentin nemzeti csapatban, ráadásul Magyarország ellen. Egy évvel később hazájában rendezték meg a világbajnokságot, ám a szövetség túl fiatalnak ítélte meg, nem akarták ilyen szinten is mély vízbe dobni. Nagy kárára, ugyanis a válogatott hazai pályán hódította el a világbajnoki serleget. Négy évvel később már ott volt, nem is szerepelt rosszul, ám nem hozta azt a szintet, amit elvártak tőle. Mindenesetre két gólt szerzett a magyar válogatott ellen így is. Aztán eljött 1986.

A mexikói világbajnokságra a Napoli játékosaként, karrierje csúcsához közeledve érkezett. A csapatkapitányi szalag is az ő bal karján talált helyére. Ehhez méltóan igazi vezére lett a dél-amerikai nemzet válogatottjának. Minden megmozdulása maga volt a megtestesült tökéletesség, ám két emlékezetes momentuma is bekerült a sportág leglegendásabb pillanatai közé.
Az Anglia elleni negyeddöntőben egy feladott labdára ő érkezett és az ellenfél kapusa, Peter Shilton. Kettejük égbe emelkedése után a labda az angol kapuban kötött ki. Mitől is lett ez legendás? A labda Maradona kezét is érintette, ezután ért el gólt az argentin csapat. A találatot érvényesítették, Argentína pedig döntőbe jutott. Nagy port kavart az eset, de manapság már senki nem gondol erre, sokkal inkább arra a kijelentésre, amit Maradona elejtett: „Isten keze volt”. Érdekesség, hogy ezt a találatot több helyen is megválasztották minden idők legszebb, világbajnokságon elért góljának. S valóban, talán egyetemesen is minden idők egyik legemlékezetesebb megmozdulásáról van szó (a másik Puskás Ferenc visszahúzós csele, majd gólja a legendás 6:3-as mérkőzésről Anglia ellen – amelynek évfordulóján hunyt el Diego…)
A másik emlékezetes momentuma szintén erről az Anglia elleni mérkőzésről származik: a félpálya tájékáról megindulva végigvezette a labdát több mint ötven méteren keresztül, számos angol játékos mellett elfutva, néhányukat lecselezve, majd a kiérkező Shilton mellett is elhúzva a labdát, estében váltotta gólra a helyzetet.
Nem volt megállás Maradona és a válogatott számára, a világbajnoki címet is bezsebelték. Maradona világbajnokká válhatott. Megszületett a legenda.
1990-ben is esélyesként vághattak neki a VB-nek, és kis híján sikerült a címvédés, de az NSZK Andreas Brehme tizenegyesgóljával legyőzte Argentínát a döntőben.
1994-ben Maradona sok szempontból a lejtőn volt, ám kapott még egy esélyt, hogy nagyot alkosson. A Görögország elleni csoportmérkőzés után azonban mindennek vége lett. Diego rendkívüli energiával játszott a találkozón, kirobbanó formában volt, gólt is szerzett – góljánál olyan megszállottsággal üvöltött a kamerába, hogy lehetett érezni, valami itt nincs rendben. Jött is négy nappal később a doppingteszt, Maradona szervezetében pedig ismét tiltott szert találtak. Az eredmény kiderülte előtt még pályára léphetett Nigéria ellen, de utána eltiltották – örökre. Szövetségi kapitányként kivezette Argentínát a 2010-es dél-afrikai VB-re, ám nem alkotott maradandót csapatával.

Diego Maradona a sporttörténelem talán legellentmondásosabb figurája. Emberek százmilliói ismerik a nevét minden tudástól és érdeklődéstől függően. A százmilliók jelentős része szereti is. Diego sokszínű ember volt, mindig kiállt magáért és másokért. Szerették az emberek, mert a sztársága ellenére is sokakkal közvetlen volt. Rengeteg emberen segített, példakép lett gyermekek számára, ugyanis nem csak a balhék léteztek az életében.
Játéktudásával felülemelkedett mindenkin. Úgy játszott, ahogy csak akart, azt ültette hintába, akit csak szeretett volna. Alacsony termete mellé elképesztő gyorsaság és technika társult. Gólérzékenysége akkor még nagyobb szó, ha kijelentjük, hogy leggyakrabban nem is igazi befejező pozícióban szerepelt.
Ami a tudása mellett hozzásegítette a sikerekhez, az a mérhetetlenül erős győzni akarás. Az az akaraterő és az a vehemencia, ami benne dübörgött, még magasabb szintre emelte.
Argentínában gyásznapokat hirdettek az emlékére, emberek milliói vonultak utcára ebben az időszakban is, hogy megemlékezzenek róla – napokkal később is egymillió ember virrasztott halála miatt az utcákon. A Napoli stadionja pedig azóta hivatalosan is az ő nevét viseli. Globálisan rázott meg mindenkit a halálhíre. Egy olyan emberről volt szó, akit körbevett egy amolyan „posztmondern-Jézus” kép és nem elfejtendő, valamint ehhez hozzá is köthető, hogy hazájában már évekkel ezelőtt vallást hoztak létre a tiszteletére. S egyáltalán nem viccből.
Diego Armando Maradona több volt egy sportolónál. A neve a világon élő emberek többségének mond valamit. Milliók ismerik a játéktudását, de ez csak elenyésző része azoknak, akik valamilyen módon olvastak és beszéltek róla. Az egyetemes történelem része lett, van olyan hely, ahol tanagyag. De a játéktudása és emberi mivolta nem tanítható. A modern kor egy meghatározó egyénisége távozott el örökre. Nyugodj békében, DIEGO ARMANDO MARADONA.

Borsós Mihály Márk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

FEL