A géplovak alkonya, avagy az autóipari trendekről röviden

Az elmúlt néhány évtized, de különösen a 2010-es évek egyik legforróbb témája a globális felmelegedés, amelyért talán túl nagy mértékben okoljuk az autógyártókat.

A jelenség létezését lehet tagadni, megkérdőjelezhető, hogy hatással van-e rá az emberi tevékenység, de attól még ott van, mint karácsonykor az ajándékok a fa alatt. Mit számít szegény jegesmedvének, hogy apukád, vagy a Jézuska hozta azt a plusz pár fokot? Lépjünk hát túl a tagadáson és a haragon és nézzük meg, hogy teljesít az Európai Unió és az autóipar az alkudozás fázisában.

Vitathatatlan, hogy napjainkra az autók hihetetlen fejlődésen mentek keresztül. A hosszadalmas és bonyolult módon beindítható, füstös, zajos géplovak mára maguk lettek a négy keréken guruló luxus, és minden (nem)létező igényt kielégítenek. Hűtenek, fűtenek, parkolnak, lámpájuk fénye hazakísér, megvédenek balesetekkor, masszírozzák a hátunkat, gombnyomásra repítenek nulláról százra 3 másodpercen belül, lehet rájuk játékkonzolt csatlakoztatni, hogy a legfontosabbakat említsem. Távolinak tűnik már a borzalmas, kompromisszumokkal teli, kupésított sportterepjáróktól mentes világ.

BMW X6 - szerénység 4 keréken

A rengeteg kényelmi extra (itt nem csak az autózásra gondolok) pedig elkényelmesített bennünket. A drónos csomagszállítók, smoothie készítők, hörcsög nyakkendők világában nem is kell nagyon elengednünk a fantáziánkat, hogy egy disztópikus jövőben érezzük magunkat. Az is biztosra vehető, hogy nem az Aliexpressről rendelt vászonszatyorral mentjük majd meg a bolygót, miközben egy nagyobb dugóban körbenézve látható, hogy a legtöbb 4-7 személyes autóban 1-2 ember ül, álló helyben, nulla százalékos hatásfokkal égetve egy nem megújuló energiaforrást. A helyzet tehát az, hogy a mostani pazarló életvitelünk, gazdasági berendezkedésünk (nevezzük akárhogy) nem fenntartható.

Látta ezt az Európai Unió is, gondolt egyet, majd zöld zászlót lobogtatva nekiment az autóiparnak. A jelenlegi szabályozások értelmében pedig évről évre egyre kisebb az a CO2 mennyiség, amit az Európában eladott új autók kibocsáthatnak. A számítás úgy történik, hogy összeadják az adott gyártó által eladott összes autó kibocsátási értékét, majd elosztják az eladott autók számával. Pont, mint a suliban, egyszerű átlagszámítás. És a szorgalmas diákok, ha a tanár úr úgy akarja, kétszer annyit is csalnak tanulnak akár. Ne legyenek illúzióink, az autógyártók vezetői is voltak diákok, jól ismerik a padtársról másolás módszerét és a „hadd feleljek inkább holnap” időhúzó kifogást.

Azonban nem minden tanár elnéző, és több gyártót is meghurcoltak már, akikről kiderült, hogy szoftveres szinten csaltak az autóik fogyasztási és kibocsátási értékeivel. A legnagyobbat mind közül a Volkswagen bukta, a pénzügyi veszteségéken túl talán még fájóbb, renoméban esett károkat most új logóval és széles elektromos kínálattal próbálják ellensúlyozni. A német óriás látványos bukása másoknak is intő jel volt, sokan gyorsan megtértek, és zászlajukra tűzték az elektromobilizációt. Nem is olyan rossz taktika, hisz az elektromos autók 0 károsanyag-kibocsátása az átlagszámításkor kettőt ér, akár egy témazáró nagydolgozat.

Na de mi a helyzet a másolással és a holnapi feleléssel? Azt még nem is mondtam, hogy a károsanyag-kvótával lehet kereskedni is, így a kizárólag elektromos autókat gyártó Tesla jó pénzért árulja a környezetbarátságot, például a Fiat-Chrysler cégcsoportnak, amely a fejlesztések és a modernizáció szempontjából kissé bealudt az utóbbi évtizedben. A halasztgatás pedig ott érhetjük tetten, hogy ugyan a zöldebb jövőért mindenki szerint lépéseket kell tenni, de most még minden cégvezérnek az a megérzése, hogy ráérnek azok a lépések valamikor 2030 után. És persze hol lesznek már addigra mindazok, akik az előbbihez hasonló szigorításbeli csúsztatásokat és kiskapukat ügyesen kialkudják napjainkban.

Ő, és hasonló, takarékos társai a környezetvédősdi fő elszenvedői

Elektromos autót gyártani azonban nem olyan egyszerű, hogy kimondjuk, és ott terem. A brutális fejlesztési és gyártási költségeket beleépítik a hagyományos autók áraiba is, amit keményen megérez a pénztárcánk. Ahol nem lehet elengedni a nagy motorokat és a nagy fogyasztást, például a luxus- és sportautók világában, ott egyszerűen a kvóta átlépéséért kiszabott büntetést is felírják az árcédulára. Miközben azonban egy Porsche árába belefér, hogy durva büntetéseket szab ki rájuk az EU, pedig beleölték a pénzt egy elektromos modell kifejlesztésébe is, Béla bácsi biztosan meglepődik majd, mikor a kinézett fapados Suzuki Swift ára megindul felfelé. Így megfigyelhető az a tendencia, hogy az olcsó, elérhető és valóban takarékos modellek jelentősen megdrágulnak, vagy utód nélkül megszűnnek, miközben többtonnás városi terepjárók lépnek a helyükbe – azokba ugyanis belefér a kibocsátást papíron csökkentő elektromos motor, akkupakk, valamint a vásárlók egója.

Nem esett szó eddig a piaci trendekről, pedig azok is érdekes részét képzik a káosznak. Ismét az utóbbi évtizedről beszélek, amikor azt mondom, elszaporodtak az SUV kivitelű autók, más nevükön városi terepjárók, esetleg crossoverek: ami eddig SX4 volt, az mára SX4 S-Cross, és persze Ceed-ből is kell az XCeed azonos beltartalommal, csak több külcsínnel. Röviden összefoglalva ezek azok az autók, amik valódi terepen közlekedésre nem alkalmasak, de legalább a szűk városi parkolóhelyekre se férni be velük. Egyértelmű, hogy a selling point itt a menőségben rejlik, viszik is, mint a cukrot. A terepjárósággal azonban együtt jár a nagyobb felület, a nagyobb felület egyenlő nagyobb légellenállás, még bölcsészként is kiszámolom, hogy az pedig magasabb fogyasztást eredményez, elérni meg pont az ellenkezőjét próbáljuk. Csak hát azok a fránya vevők, meg az ő hülye ízlésük.

Fogadjuk el most, hogy az elektromos autózás a bekerülési költség illetve a korlátolt hatótáv miatt nem elérhető mindenkinek. Arról nem is beszélve, hogy nincs is annyi akksi, ahány autót gyártanak évente, kénytelenek vagyunk hát tákolgatni a belsőégésű motorokat még egy darabig. Így kerülnek az óriásira nőtt autókba tejesdoboznyira zsugorodott motorok kipufogógáz-utókezelővel, szűrő és hatékonyságnövelő rendszerrel, melyek a valóságtól elrugaszkodott teszteken tudják csak hozni az elvárt számokat, és melyekről a Ford például nyíltan kimondta, hogy 250 ezer kilométerre lettek tervezve. Aztán puff, jöhet a motorgenerál, katalizátor csere, vagy még jobb, gazdasági totálkár, és akkor lehet venni az újat, a régi megy a kukába – a Föld meg csak zöldül.

Egy alig 10 éves Mondeo kívánatos kocsi lehetne, az 1.6-os Ecoboost motorral azonban hajlamos kigyulladni

Ennél szerintem jóval hatékonyabb és zöldebb módszereket is találhatnánk: nem példa nélküli az ingyenes tömegközlekedés, ami Tallinnban elég jól sült el, vagy az elektromos busz, ami a város levegőjét óvja és csökkenti az államkasszát terhelő, gyógyítandó betegek számát, esetleg a bicikliutak építése (és nem felfestése az autóútra), ami lehetőséget nyit a valós 0 CO2 kibocsátású közlekedésnek. Halkan hozzátenném még, hogy ha már feltétlen az autóiparon keresztül kell megváltani a világot, mert ott lehet látványos változtatásokat bevezetni és nagyokat mondani, lehetne inkább szorgalmazni, támogatni a már legyártott, és már forgalomban lévő autók minél hosszabb életben maradását is. Persze annak kevés gazdaságélénkítő hatása van, ahogy a sokáig vígan üzemelő autók gyártásának is, ami a ’90-es években még a legtöbbeknek sikerült, mára azonban a különböző szabályozások, kényelmi extrák és egyéb elektronikai kütyük csendben megölték a tartósságot.

Egy véges bolygó véges forrásaival örökké csak fejlődni, bővülni pedig lehetetlen, de sajnos minden politikus és cégvezető reménykedik, hogy az ő regnálása alatt még belefér egy kis fellendülés, egy utolsó fújás a lufiba. Reménykedni nem kell félnetek jó lesz, hisz olyan szabályozás is születőben van Franciaországban, amely a szükségtelenül nagy, és a valóságban a katalógusadatokhoz képest sokkal többet szennyező autók után sújtja büntetéssel a gyártót, amely már egy fokkal közelebb áll a valósághoz a mostani megoldásnál. Talán idővel mindenkinek megjön az esze, és helyén tudjuk majd kezelni a benzines, a dízel, a hibrid, az elektromos, a gázos és az üzemanyagcellás járműveket. Hisz mind jó valamiben, mind tud takarékos és zöld lenni, csak ész nélküli üldözés vagy épp istenítés helyett arra kell használni őket, amire valók – mindezt a lehető legtovább.

Hogy pontosan mire is valók a különböző meghajtással szerelt személy- és tehergépjárművek, azt a cikk folytatásában vizsgáljuk meg.

Lintinger Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Back To Top