Demokrácia-tapasztalatok

Élmények egy jól működő tanszékről

Sok diáktársammal együtt amikor egyetemre kerültünk, biztosak lehettünk benne, hogy életünk több terén is gyökeres változás következik be. Azt viszont, hogy a demokrácia megtapasztalása lesz az egyik ilyen változás, nem gondoltam volna.

2015-16, nem emlékszem pontosan: gimnazista vagyok, próbálok a rám zúdított elvárásáradatnak megfelelni. Heti öt nap elmondják nekem, hogy ezt vagy azt nem csinálhatom így, mert „ezt az egyetemen nem fogják tolerálni”. Tehát örüljek, hogy ők még elviselik.

Érvényesülni szeretnék, de nagyon nehéz: mindenki próbál a másik vállán felkapaszkodni, azok közül, akiknek szárnyaik alá kellene venniük, csak kevesen teszik. A kevés itt nagyjából kettőt jelent. Mert nem jó, ahogy vagyok, ami vagyok. Mert nem illik olyan rikító ciklámen rúzst viselnem, nem baj, hogy körülöttem többen is élénkebbet hordanak. A politikáról így meg úgy tanulunk, szorgosan lejegyzeteljük, mi is az a demokrácia, bemagoljuk, dolgozatot írunk belőle. Közben zajlik az épület falain kívül az élet, de nem sokan beszélnek róla, mert jó úgy minden, a tudatlanság ködében, ahogy van.

Egyetem, első nap. Tele vagyok félelemmel, mert elköltöztem otthonról, nem tudom, hogy pontosan hogyan is kellene megtalálnom a helyem egyedül. Nem kezdődnek egyből az előadások; először leülünk és ismerkedünk. Vinni kell pár tárgyat, ami leírja, kik vagyunk, és mivel a koliszobában még nem sok személyes kincset halmoztam fel, elviszem a párnám. És mindenki mosolyog, és kérdeznek, érdeklődnek.

Másodévben felveszek egy kurzust, ami a demokráciával foglalkozik. Ülünk egy körben több diáktársammal, és nem értjük, miért nem tudunk egy csomó alapvető dolgot az országunk és a világ működésével kapcsolatban. És utólag meglep, hogy meglepődtünk; honnan kellett volna tudnunk? Nem mondták el. Nem voltunk tisztában az alapvető jogainkkal, ezért nem vettem észre, ha igazságtalanság ért.

Harmadéves vagyok, és egy jó ideig egy demokratikus közösségben működhettem. Remélem, még lesz folytatás.

Nyirádi-Ángyán Boglárka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

FEL