Az Ankh-harcos története

Egyszer a csúcson vagy, a világ egyik leghíresebb zenekarában játszol, minden a legnagyobb rendben van, megőrülnek érted, telt házas bulikat nyomtok, majd hirtelen azon kapod magad, hogy vége mindennek. Vége a csillogásnak, vége az álomnak.

Pontosan így történt Vincent John Cusano-val, vagyis Vinnie Vincenttel a Kiss gitárosával, aki annak ellenére, hogy csak 1982-től 1984-ig volt a világhírű zenekar gitárosa, elmondhatja magáról, hogy pont jókor volt jó helyen. Amikor a Kiss kezdett veszíteni a népszerűségéből, Cusano újból a csúcsra emelte őket olyan albumokkal, mint a Creatures of the night (1982) és a Lick it up (1983). A pirotechnika, tűznyelés és maszknak beillő sminkkel rendelkező zenekar 1973-ban kezdte pályafutását New York-ban négy kitalált színpadi karaktert megszemélyesítve. Ekkor kezdődött a Csillaggyermek, a Démon, a Macskaember és az Űrpilóta története. De hogy jött a képbe az Anhk harcos?

A Kiss már az 1982-ben kiadott Creatures of the night albumon is dolgozott Cusanoval, miközben Ace Frehley a zenekar Űrpilótája még hivatalosan nem távozott az együttesből. Frehley még részt vett a turné európai állomásain, majd végül otthagyta a zenekart. Ekkor vált hivatalos taggá Cusano, akit Gene Simmons, a zenekar basszusgitárosa Ankh-harcosnak keresztelt, valamint a Vinnie Vincent művésznevet adta neki. Zenekari társai szerint hosszas töprengés előzte meg a hivatalos Kiss taggá válását, ugyanis mint dalszövegíró és zeneszerző teljesen megfelelt, de a hosszas stúdiómunkák és koncertek során Simmons és Stanley rájöttek, hogy a személyisége egyáltalán nem passzolt a többiekéhez, valamint túl soknak, túl ötlettelennek tartották a gitár szólóit. A helyzetet Simmons és Stanley úgy oldották meg, hogy 1984-ben a Lick it up turné végén távozásra kényszerítették, és annak ellenére, hogy mint a zenekar szólógitárosa végleg elváltak az útjaik, mint session zenész és dalszerző a Kiss háza táján maradt egészen 1992-ig.

A Kiss után saját zenekart alapított Vinnie Vincent Invasion néven, ahol már kiélhette a hosszú heavy metal szólók iránti vágyait és a saját maga főnöke lehetett, viszont a zenekaron belüli nézeteltérések miatt a Vinnie Vincent Invasion összesen csak két évig volt aktív. Zenésztársai, Dana Strum és Mark Slaughter szerint lehetetlen volt Cusanoval együtt dolgozni, nem hallgatta meg mások ötleteit és csak az volt neki jó, ami az ő fejéből pattant ki. Bár ha engem kérdeznek, szerintem pont a Vinnie Vincent Invasion-ben tudta megmutatni igazi tehetségét, igazi gitárvirtuozitását. Sok emberrel ellentétben úgy gondolom, hogy a Vinnie Vincent Invasion egy nagyszerű 80-as évekbeli glam metal zenekar volt és sokra vihették volna, ha Cusano néha engedte  volna zenésztársait is érvényesülni.

1996-ban egy négy számos szólóalbumot adott ki Euphoria néven, majd eltűnt a nyilvánosság elől, de olyannyira, hogy csak huszonegy év után, 2018 januárjában az atlantai Kiss Expo-n állt újra közönség elé. Huszonegy évig senki nem tudta, hogy hol van, mi lehet vele, él-e még. Zenei karrierjét már a legfanatikusabb rajongói is rég eltemették (érdemes megjegyezni, hogy már sokkal kevesebb a rajongóinak száma mint a 80-as években), mikor visszatért és úgy tűnt, hogy lelkesebb mint valaha. Számos koncertet jelentett be 2018-ban de sajnos beigazolódott a rajongók legrosszabb rémálma, sorra mondta le az összes fellépést szervezési problémákra hivatkozva. Nem lettem volna a helyében mikor azt a sok rosszindulatú kommentet olvastam róla a rajongói csoportokban. Még a legfanatikusabbak is kezdtek ellene fordulni, a rajongók létszáma pedig egyre csak csökkent és csökkent… De szerencsére voltak olyanok, akik nem Cusanot támadták, hanem magát a helyzetet és bíztak benne, hogy láthatják még kedvencüket.

Idén év végén kezdett megtörni a jég, mikor (ha jól emlékszem) egy elő-karácsonyi koncertet tartott, de nem is akármilyet. Persze nem nagy közönség előtt, de ami miatt mégis különleges volt, az annak köszönhető, hogy legnagyobb rajongói közül fel is kért párat, hogy zenéljenek együtt vele. Teljesen meglepődtem, persze jó értelemben, mikor hallottam a dologról. Úgy gondolom, hogy most találta meg igazán önmagát, jól érzi magát a rajongói körében és a napokban bejelentett jövő februárra egy „Fan Weekend”-et. Kíváncsian várom a jövőbeli terveit, és szerettem volna felhívni a figyelmet ezzel a cikkel arra, hogy sosem késő megtalálni önmagad, merj bátor lenni és legyél képes felállni a legmélyebb gödörből is és újrakezdeni, hiszen nem veszíthetsz.

Cseh Patrícia

One thought on “Az Ankh-harcos története

  1. Ez egy egészen kitűnő szöveg, bármelyik rockzenei magazinban vagy weboldalon megállná a helyét. A stílusa, nyelvezete, helyesírása üdítően jó. Ez alól az utolsó két bekezdés némileg kivétel, itt hirtelen 3-4 vessző- és stilisztikai hiba is becsúszott, talán időnyomás alatt fejezte be a szerző?? Ezeket javítva, és szerző személyét kissé túlzottan előtérbe helyező fordulatok korrekciójával akár publikálni is lehetne valami komoly fórumon (a tartalom erdetiségének, aktualitásának függvényében – ezt nem tudom megítélni). Gratulálok Patríciának!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük