Ápoló Apollo

Apollo a művészetek istene a római mitológiában, akinek Apollón, a görög megfelelője. Míg a későbbi római kultúrában napistenné vált, addig balkáni társa a halál isteneként is megjelent, de fő profilja változatlanul a mai értelembe vett kultúra ápolása maradt. Hisz egy kis tánc vagy költészet mi mást is képviselhetne, mint a művelődés egyik legmagasabb fokát? Amennyiben pedig a magas kultúrát szólítanánk meg, miért nem róla neveznénk el egy művészi mozit?

Hát nézőpont kérdése, ahogy a honlapjuk is fogadja a látogatót. Pécs és a vidék első mozijának célja egyértelműen az, hogy az európai színvonalú minőséget terjessze, külön kiemelve a kisebbségeket és a másság kérdését, szembefordulva a profitorientált közönségfilmeket forgalmazó szórakoztatóiparral. A kérdés egyszerűen annyi, hogy sikerül-e azzá válni, amit hirdet. A válasz kicsit bonyolultabb. Összevetve a kínálatot más helyi mozikkal egyértelműen kiderül, hogy semmi közös sincs a programban, filmjei között is jelen pillanatban a Joker és Az ír azok a filmek, amik megjelennek más mozik kínálatában is. Ezek is talán azért, mert a mai világban még jelent valamit Martin Scorsese neve vagy épp úgy tartják, hogy a bohócnak tulajdonítható az év legjobb filmje.
Továbbá olyan programokkal csábítja a nézőket a vászna elé, mint a Szemrevaló Filmfesztivál, a Verzió emberjogi dokumentumfilm fesztivál vagy az elmúlt évben megtartott Jeles András filmhét. Eme felsorolás nagyon eliten hangzik, de pár sort megérdemel, hogy pontosan mit is takarnak az adott események. Az elsőként említett Szemrevaló pár napot fedett le, amikor eredeti nyelven megtekinthetővé vált pár német anyanyelvű film magyar felirattal, hogy a halandók is értsék. Itt idézném egyik barátom mondatát, aki állítása szerint még nem látott jó filmet az Apollóban és attól tartok ezt az állítását ebben a cikkben nem fogom tudni megcáfolni. Ezt az kijelentést éppen a német nyelvű filmek hozták elő, miután együtt részt vettünk a Kontroll nélkül vetítésén. A film ékes bizonyíték arra, hogy ha valami díjakat nyer, még nem jelenti azt, hogy jó is. Ezüst Medve díjas, ami ugyan jól hangzik, csak nem kárpótolja attól, hogy technikailag is és dramaturgiailag is messze elmarad attól, amit a néző várna a fesztivál egyik legnagyobb dobásától. Vagy csak nem tartozom abba a szellemi elitbe, akik a célközönség és az én műveletlenségemről tehet tanúbizonyságot a lesújtó vélekedésem.
Ha sorban haladok, akkor a következő esemény a Verzió, ami komoly emberjogi kérdéseket feszeget a világ minden tájáról. Keretei közt a Szabadság bolond körei vetítése különösen érdekes, mert az egyórás dokumentumfilm után szakértők és a közönség bevonásával feltárhatóvá próbálták tenni a témát, ami lejátszódott a vásznon. Kevés ilyen alkalomról tudok, amikor a közönség ilyen kereteken beül véleményt nyilváníthat és eszmét cserélhet, mind szakértőkkel, mind egymással. Ki merem jelenteni, nem is véletlenül. Ékes példa arra, hogy a ,,művelt” közönség, akik egy művész mozit látogatnak, mennyire nem tudnak érvelni, véleményt formálni vagy egyszerűen gondolkodni.
Maga a film a beépítet ügynök és a humanista pszichiáter kettősségét dolgozza fel, meglehetősen igénytelenül és hiányosan, de ennek ellenére egy fontos és ellentmondásos témáról a tisztelt publikum zsigeri meggyőződések alapján kötelező jelleggel kíván értékítéletet közölni. Kérdem én, mint már korábban aposztrofált bárdolatlan személy, vajon kötelessége-e egy magas kultúrájú, értelmiségi körnek - mint az Apolló mozi közönsége - minden áron sutba hajítani a racionalitásokat és érzelmi vagy ideológiai alapon, esetleg megfelelő információk hiányában, ítéletet mondani mások felett?
A harmadik esemény, amit korábban írtam, Jeles András filmjeiből verbuválódott Retrospektív rendezvény, minek keretei között visszanézhettünk öt nap alatt öt Jeles filmet. Jómagam ebből hármon is résztvettem és nem azt szeretném vitatni, hogy egy művészvilágban ennyire nagynak számító rendezőnek a filmjei alatt a negyven személyes kis termet sem sikerült megtölteni, sem azt, hogy a közönség túlnyomó részét a filmszakról kötelező jelleggel kivezényelt hallgatók alkották. Egyszerűen hogy történhetett meg az, hogy a Senkiföldje című filmet a közönség tíz percen keresztül hang nélkül nézte. Ez nem a szervezők ellen szól, hisz emberből vagyunk mind és hibázhatunk, hanem ha egy filmszakos tanár nem megy ki szólni, az egész közönség végignézni a filmet hang nélkül, mert azt hiszik, ennek így kell lennie.
Ez lenne a kultúra? Ez lenne az, ami a művészi mozizást hajtja? Ez lenne a közönség, ami a jelen és a jövő értelmiségét megadja? Ez lenne a hely, amely ápolja a jelen és a jövő értelmiségét? Bizonyára játszanak jó filmeket is ebben a moziban és közönséget is találnak maguknak. Attól tartok, hogy ha valaki nincs megelégedve a magas művészet eme képviselőjével, akkor nem az intézményben kell keresnie a hibát, hanem a társadalomban. Hisz a kultúrát terjeszteni egy nemes cselekedet, de ameddig a kultúrát is átszövi a sznobság és a hozzá nem értés, addig attól tartok hiába kereshetem azt a helyet, ahol az én műveltségemet ápolhatom.

Perák Bence

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük