Múlt hétvégén végre ellátogattunk, arra a helyre ahova mindenki az életében egyszer el szeretne jutni, a Budapesti Állat- és Növénykertbe. Egy gyönyörű napon került erre sor, ami egyben volt jó és rossz is.

Budapesti állatkertről mindenki azt beszéli, hogy egy nap alatt lehetetlenség végig járni, tapasztalatból mondom, hogy ez így is van. Igaz, hogy úgy terveztük nyitásra megyünk és zárásig leszünk, hogy legyen időnk mindent alaposan megnézni, ez sajnos nem jött össze. Délre értünk oda, így már kezdettől fogva a fullasztó melegben sétáltunk. A jó az volt, hogy nagyon sok fás rész volt az állatkertben, illetve olyan belső helyek, amik hűvösek voltak. Barátomnak is és nekem is megvoltak azok a főállatok, amiket mindenképp látni akartunk, ezért azokat véletlenül sem hagytuk ki a látogató során. Nekem az ilyen állatom a lajhár volt, amit bár csak a túra végén, de volt szerencsém látni. Próbáltunk szépen sorba menni, hogy ne hagyjunk ki semmit, de a második ugyanolyan körünk után feladtuk ezt a tervünket. ( 😀 ) A túránk során, nagyon sok állattal találkoztunk. Láttunk például, puszilkodó jegesmacikat, bébi elefántokat, majmokat, nagyon fürge csótányokat, amik közül egyet sikerült kimenekítenem, orrszarvút, vízilovat, zsiráfot, medúzákat, halakat, rájákat és még egy csomó cuki, szép és ijesztő állatot is. Ami nekem nagyon tetszett, hogy voltak állatsimogató helyek is, és olyan dolgok, amikkel minket is bele tudtak vonni ebbe az egészbe. Egy szó, mint száz érdemes meglátogatni egyszer mindenképp a helyet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.