Agatha Christie: Miss Marple

A könyvet még tavaly karácsonyra kaptam, de sok más érdekes olvasmány mellet nem igazán fordítottam rá elég figyelmet, pedig nagyon kedvelem Dame Agatha detektívregényeit.

Végül egyik nap, amikor befejeztem a Balla Adrien Dopping című könyvet Szabó Tündétől, megakadt rajta a szemem, mert már vágytam egy kis régies stílusú detektívregényre. Bele is kezdtem hát, de miután belekezdtem, láttam csak meg, hogy ez húsz különböző, mégis egy történetet alkotó novella. Végtére is nagyon érdekes volt, természetesen minden volt benne, ami az ilyen történetekben kell, hogy legyen: ármány, gyilkosság, hazugság, izgalom és persze a szerelem sem maradhatott el.

Az elején Miss Marple az unokatestvérével beszélget megoldatlan ügyekről Raymond barátaival: Joyce-szal, Sir Henry-vel, Dr. Penderrel és Petherick-kel, az ügyvéddel.  Az elején arról beszélgetnek, mi a titka egy rejtély megfejtésének. Ennek kapcsán Joyce felveti, hogy alakítsanak egy detektívklubot, „Kedd esti klub” néven, mivel ezeket az összejöveteleket kedden ejtették meg.  Ezután minden héten kedden összejöttek, és ameddig nem oldottak meg egy rejtélyt, addig akár több héten keresztül is csak azt boncolgatták. Voltak esetek, amelyeket könnyen megoldottak, de volt olyan is, amelynek a helyszínére Miss Marple személyesen utazott el, hogy utánajárjon néhány információnak. Az egyik esetnél a nagybácsi halála utána a vagyon nem került elő, de vajon miért? Ez volt a kérdés.  Hosszas keresgélést és kérdezősködést követően Miss Marple eljutott a nagybácsi unokatestvéreivel a házába, és megtalálták a nagybácsi leveleit.

Az utolsó esetben azt figyelhetjük meg, hogy egy anya és fia milyen elvetemült dolgokra képesek, hogy gazdasszonyuk vagyonára rátegyék a kezüket az igazi örökös helyett.  Ahol Miss Marple megjelenik, ott rejtély nem marad megoldatlanul, és az igazságra mindig fény derül.

Végső akarata szerint halála után kiadták azt a két könyvét, amiben végzett Poirot-val és Miss Marple-lal.  Így ért véget hármuk története.

„Au revoir és merci beacuoup.”

Perlaki-Horváth Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

FEL