A Zsolnay aranykora kiállítás

A Gyugyi-gyűjteményt látogattam meg, ami A Zsolnay aranykora című kiállítást jelenti. Maga a gyűjtemény a Sikorski villa épületében található és korai, századforduló környéki Zsolnay kerámiákból áll. A kiállításban az a különleges, hogy nem a gyár által félretett műveket láthatjuk, hanem Gyugyi László gyűjtésének eredményét.

A kerámiák két külön szinten helyezkednek el, a felső szinten a hagyományos és aranyozott mázas darabok vannak kiállítva, míg az alsó teret az eozin mázas művek uralják. A gyűjteményt lenyűgöző sokféleség jellemzi, technikák és motívumok tömkelegében merülhet el a látogató.

A vitrinben álló műtárgyakat felületesen szemlélve az ember tökéletességet, teljes szimmetriát lát, azonban hosszabb megfigyelés után fokozatosan bukkannak elő az apró egyedi jegyek, amelyek hibának tűnhetnek, viszont ezek adják a kerámiák egyediségét. Hangsúlyosan megnyilvánul művész által kézzel készített egyedi termékek és a gépek által gyártott tömegcikkek ellentéte. A Gyugyi kerámiák mind egytől-egyig kézzel készültek, ebből kifolyólag tartalmaznak festési és zománchibákat. A kerámiák egyediségét az is bizonyítja, hogy egyes típusokból több darab is ki van állítva, melyeken remekül megfigyelhetők az egyes festők kézjegyei és a felhasznált festékek árnyalatbeli különbsége. Ezek sokszor nehezen észrevehető apróságok, melyek észrevételéhez gyakorlott szemre van szükség. Így a kiállítás egy remek szemtréningnek is betudható, hiszen olyan árnyalatskálát láthatunk az egyes kerámiákon, amelyek eltérnek a mindennapi reklámokkal teli világban tapasztalt egyen-színektől.

A kerámiáknak tehát az apró hibák adják az egyediségüket, viszont ezeknek a festési hibáknak természetesen egy bizonyos határon belül kell lennie. Tehát a jó kerámia valahol a selejt és a gépek által készített „tökéletes” darab közt mozog. Ez a mértéktartó hibaizmus leginkább a zenével vont párhuzamban szemléletes. Az off-beat is azért képes esztétikai tapasztalatot nyújtani a befogadónak, mert bizonyos keretek közt szegi meg a metrumot, úgy, hogy az így kialakult ritmus még felismerhető legyen a befogadónak. A kerámiák festésén is ez figyelhető meg, épp annyira szabálytalanok a színezések, hogy a forma felismerhető legyen, és a felületesen szemlélőnek ne tűnjön fel. Az elnagyolt díszítőmotívumok is még a felismerhetőség határán belül mozognak. Néhány szabálytalanabb alak felismerése megadja a rácsodálkozás élményét is. A Zsolnay gyár kerámiafestői munkája tehát nyugodtan tekinthető művészetnek, hisz folyamatosan a rendezettség és káosz határán mozognak. Az eozin által kialakított árnyaltok szinte teljesen a véletlen műve és kaotikus hatást keltenek, de jó példa még a káoszra az ún. amorf vázák, melyek alakja „tökéletesen tökéletlen”, hosszasan tanulmányoztam ezeket a tárgyakat, mígnem rájöttem, hogy a formájukban az a szabály, hogy nincs szabály.

A motívumokban erősen dominálnak a természeti képződmények. A kiállítás első részén rengeteg a keleties díszítés, levél és virágminta. Az egyik kedvenc darabom erről a részről egy kígyós váza, melynek a füleit tekergő kígyók alkotják. De találni olyan kiöntőt is, amely nyílása egy virágbimbó. A technikák közt is vannak természeti utalások, az egyik például méhsejt formájú áttöréseket alkalmaz.

A lenti vitrinsor pedig egy hihetetlen gazdag olvasztótégelye a stílusoknak. Vannak itt realisztikus állatábrázolások, ókori görög mintájú váza és minden elképzelhető színben pompázó eozinok. Az általam lerajzolt fácános váza is egy részben eozin váza, ahol a fácán pompázik eozin mázban, míg magának a vázának a festése természetközelibb. Ezáltal az állatra helyezkedik a hangsúly, amely a kerámián ül. Maga a fácán alakja sem realisztikus, olyan, mintha egy képzeletbeli madár lenne, ezáltal leplezi le magát a mű, meg sem próbálja szimulálni a valóságot. A nézőben nem kívánja elhitetni, hogy a madár igazi, szemben a többi hasonló állatos vázával a kiállításon, ahol az előlények a megszólalásig hasonlatosak az igazihoz (pl. menyétes váza).

Maga az eozin technika egy rendkívül érdekes módszer, amely során a véletlen legalább olyan fontos szerepet játszik a mű létrehozásában, mint az alkotó tudatossága. Ugyanis az eozin a fényes felülete a fénysugarak hatására pompázik különböző színekben. Már az égetés során se lehet pontosan kialakítani egy árnyalatot, de a megvilágítás hatására is rengeteget változhat. Így maga a néző, befogadó is befolyásolhatja a látványt azzal, hogy különböző nézőpontokból szemléli a művet. Kicsit olyan, mint az utcai op-art művek, csak itt egyszerre látjuk minden nézőpontból részben a művet, olyan módon, hogy egyikből se láthatjuk teljesen. Ugyanis minden nézőpontból egy kicsit más, köszönhetően a már említett alacsony tűzön ráégetett színjátszó fémlüszter bevonatnak.

A kiállítás külön érdekessége, hogy szemben a mai kerámiákkal, amelyek mondanivaló nélküli egyen termékek, dísztárgyak, a Gyugyi gyűjtemény korai darabjai közt igen sok a szimbolikus mű. Jó példa erre a Rózsaillat nevű kerámia, amely egy női mellszobor. De emellett gyakoriak a mitológia és irodalmi utalások is. Számomra talán azok az edények a legérdekesebbek, melyeknek a belseje díszesebb, mint a külső része. Talán ezáltal kívánja az alkotó azt üzenni a nézőnek, hogy a belső dolgok fontosabbak a külsőségeknél, és mindig nézzen a látható dolgok mögé. A már említett Hold című mellszobor mellett fontosnak tartom leírni a kiállítás másik ilyen alkotását is, hogy érzékeltessem annak mintabeli gazdagságát. Ez a szobor pedig nem más, mint egy Krisztus szobor, de emellett több utalás is van túlvilági helyszínekre, például a purgatóriumra. A kiállítás legnagyobb élményét talán ezeknek az egymástól távolinak tűnő kerámiák montázsszerű vitrinbeillesztése ad egy megismételhetetlen tapasztalatot. Mert az elrendezés által már nem lehet csak magukban nézni a kerámiákat, mert hatással vannak a nézőre az előző pillanatban látott művek.

Érdekes tapasztalat volt számomra a gyűjtemény, mert a mai egyszerű zöld eozinokkal szemben rengeteg kísérleti darabot is láthattam. Sok kiállított tárgyon olyan bevonat van, aminek már nincs meg a „receptje”, de néha még a meglévőket sem készítik. Ezek az eozin mázak a legkülönbözőbb színekben pompáznak, a kék és piros legkülönbözőbb megjelenési formái láthatók. Ezek a színek hihetetlenül élénkek és nagyon bátran alkalmazták őket a szecesszió jegyében. Egyes vázákon expresszionista vázaképeket láthatunk melyeket sárkány és homár figurák (sokszor visszatérő elem) díszítenek, ezek a merész formák a mai Zsolnay kínálatában elképzelhetetlenek. Sajnálatos tény, hogy manapság az egyszerű zöld eozin standardizálódott, és eltűntek a kirakatokból ezek a lenyűgöző darabok.

Fontosnak kiemelni, hogy a kapott komplex esztétikai tapasztalatot valójában nem az egyes kerámiák magukban, hanem ezeknek az összessége adta. Természetesen minden darab megéri a megtekintést, de a tudatos elrendezés és a korabeli villa épület által a külvilágtól való elkeretezéssel válik igazi kiállítássá. A megtekintés után bátran merem leírni, hogy ez a gyűjtemény valójában az emberi kreativitás dicsérete, és bárki számára nagy inspirációt tud adni.

 

Ránics Dániel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük