A mák tiltott Peruban, a coca tiltott Magyarországon

Különbségek Magyarország és Peru között

Ebben a cikkben röviden arról szeretnék mesélni nektek, hogy milyen különbségek léteznek Európa és Dél-Amerika között. Hogy sokkal pontosabb legyek, milyen különbségek voltak észrevehetőek számomra, Magyarország és Peru között. Szeretném, ha tudnátok, hogy ez egy végtelen téma lehetne, mivel sok dologban különbözik e két ország. A cikkben megpróbálom azokat említeni, amik számomra a legérdekesebbek.

Mivel félig magyar és félig perui nemzetiségű vagyok, jól látom a két ország közötti különbségeket, de igyekszem átadni az én meglátásom aszerint, hogy mik azok a dolgok, amiben különböznek és amiben hasonlítanak. Mondhatom azt, hogy életem nagyrészét Peruban éltem le, viszont Magyarországon is éltem. Anyukám magyar, neki köszönhetem, hogy általa én is magyar lettem, apukám perui, neki pedig azt köszönhetem, hogy általa perui is vagyok. Nehéz, amikor az embernek két nemzetisége van, főleg, ha mindkét országban sikerült már élnie és kialakítania egy életstílust. Sokan, amikor megkérdezik, hogy én minek érzem magam, zavarba jövök, mivel ez egy olyan kérdés, amire nehéz válaszolni, mivel életem nagyrészét Peruban éltem le, de egy olyan otthonban, ahol magyar szokásaink voltak anyukám miatt: csak hogy mondjak egy példát, az mindig is fura volt ismerőseim számára, hogy amikor hozzánk jöttek látogatóba, le kellet venniük az utcai cipőjüket, mielőtt bejöttek a házba, mert anyukám miatt ezt a szokást mindenkinek be kellett tartania. Ez egy olyan dolog, ami csak nálunk van így, mivel Peruban ez nem szokás, mert ők ugyanabban az utcai cipőben vannak otthon is. Én úgy állok hozzá ezekhez a dolgokhoz, hogy bennem a két országból csak a legjobb dolgok élnek, és úgy is próbálom élni a mindennapjaimat.

De miről is beszélek? Például arról, hogy Magyarországon azt figyeltem meg, hogy az emberek szeretik előre megtervezni a dolgaikat, az életüket, a mindennapjaikat. Ezzel ellentétben Peruban ez nem így van, ott úgy élik a mindennapjaikat, hogy nincs szükség előre tervezni semmit, egyik napról a másikra élnek, és általában az a mentalitásuk, hogy amit megcsinálhatsz holnap, azt nyugodtan intézd holnap, és ma élj csak a mának. Ezzel szemben Magyarországon azt figyeltem meg, hogy itt az emberek úgy gondolkodnak, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Én a két példából mindig azt láttam a családomban, hogy például apukám mindig olyan, hogy ha kitalált valamit egyik pillanatról a másikra (például este 6 órakor kitalálta, hogy utazzunk el az őserdőbe, ami oda kétnapos út), akkor mindenki kapta magát és indulás, ezzel szemben anyukám mindig közbeszólt, hogy „te most viccelsz?” Hogy miért? Mert anyának mindig mindent előre meg kellett terveznie. Más dolgokban viszont apa sokszor halasztotta a dolgokat, anya pedig rögtön szerette volna elintézni, ezek a dolgok úgy hatottak rám, hogy én olyan vagyok, hogyha valamit csinálni akarok, akkor azt szeretem minél előbb elintézni, emiatt nem érzem teljesen otthonosan magam Peruban, mivel ott nem ezek a szokások, és senki sem él így. De közben olyan is vagyok, hogyha az egyik pillanatról a másikra kitalálok valamit, akkor azt megcsinálom előre tervezés nélkül is.

Most másik példáról is szeretnék mesélni nektek, például az étkezési szokásokról. Peruban, mivel olcsóak a gyümölcsök és a tengeri ételek, az emberek sok halat és egzotikus gyümölcsöket fogyasztanak. Például egyszer figyelmes lettem arra, hogy az utcán egy ember árult egy gyümölcsökből álló kis zacskót (mint gyors utcai nasit), ami csak 100 forintba került, és mindenfajta gyümölcs volt benne, mangó, kókusz, szőlő, eper, ananász és más különböző gyümölcsfalatkák, amik együtt a kis hosszúkás zacskókban olyanok, mintha színes nyalókák, vagy jégkrémek lennének.

Nem tudnám magyarra lefordítani, mivel nem is létezik ez magyar nyelven. Ezzel szemben például arra is emlékszem, hogy anyukám Peruban mindig is szeretett volna szalámit enni reggelire, de Peruban a felvágott és főleg a szalámi, nagyon drága, ami nálunk Magyarországon csak 400 forint, Peruban viszont ugyanaz 1500 forintba kerül. Az ételeknél azt tapasztaltam, hogy itt az ételek sokkal fűszeresebbek, itt szeretnek finom ízt adni mindennek, és nem sajnálják belőlük a paprikát. Miközben Peruban megeszik a tengerimalacot, itt Magyarországon megeszik a malac agyát.

Folytatom a különbségekkel, a cikknek a címe az, hogy “A mák tiltott Peruban, a coca tiltott Magyarországon”: hogy miért adtam ezt a címet ennek a cikknek, máris mesélem. Azért gondoltam, hogy ezt a címet adom ennek a cikknek, mert ez szerintem mindenki számára érdekes lehet, hogy Peruban a mák teljesen tiltott, nem lehet sehol se kapni, se venni, se forgalmazni, se ültetni, miközben a cocát, amiből a cocainát készítik, Peruban akár coca cukorkát, coca levelet, vagy coca teát is vehetsz a boltokban. De miért? Hogyan lehetséges ez? Tisztázni kell azt, hogy maga a coca nem káros a szervezetnek, pont az ellenkezője, jót tesz. Az Andokban az embereknek szükségük van a cocára, hogy ki tudják bírni azt a magasságot, ahol élnek, az ottani életkörülményekben segíti átvészelni a hideget, miközben erőt is ad a mindennapjaikra. Viszont a mák tiltott. Magyarországon pedig a cocát nem is ismerik, és teljesen ki van tiltva a cocain, ezáltal a coca is. Viszont a mák bárhol kapható olcsó áron, és különböző nemzeti süteményekben található. A mákhoz is kapcsolódnak jó tulajdonságok, amiért érdemes fogyasztani, például nyugtató hatása van a szervezetünkben, illetve segíti az alvást.

És mi a helyzet a nők és férfiak kapcsolatában e két ország között? Erről azt kell, hogy mondjam, hogy ezen a téren is érezhető a különbség. Peruban az a szokás, hogy a férfiak eltartják a nőket, és ők azok, akik hozzák a pénzt, a nőknek az a dolguk, hogy gondoskodjanak a lakásról és a gyerekekről, ami a mai napig is így van. Ezzel szemben Magyarországon, mint egy fejlett európai országban, a nők és a férfiak egyenlőek, vagyis arra törekszenek, hogy mind a nők, mind a férfiak egyenlőek legyenek minden téren, tehát egyenjogúság van. Ezért itt az érezhető, hogy nem feltétlenül muszáj a nőknek az otthoni élettel foglalkozniuk, hanem fel tudják építeni maguknak a karrierjüket, amiben dolgozhatnak, és ezért ők is pénzt hoznak a házhoz. A házimunkákban és a gyereknevelésben pedig ugyanúgy, mint a nők, a férfiak is kiveszik a részüket. Miközben Magyarországon a fejlődés uralkodik, a közbiztonság, a tisztaság, a rend és szabályok betartása, Peruban nem ez a helyzet. Ott nem létezik közbiztonság (hiszen bármikor-bárhol megölhetnek rablás közben, és nem fog semmi se változni emiatt), nem szokásuk a szabályok betartása, és nehezen tartják tisztán a városokat. Még sok más különbséget is fel tudnék sorolni, hiszen e két ország, és e két kultúra sok mindenben különbözik egymástól, de éppen ezért gyönyörű mindkettő a számomra.

Befejezésképpen még azt szeretném elmesélni nektek, hogy mi a legérezhetőbb különbség a két ország között, és ezt röviden úgy tudnám elmondani, hogy Magyarország egyenlő a hideggel, és Peru egyenlő a meleggel. Hogy mit értek ez alatt? Azt, hogy Perut úgy lehet tekinteni, mint egy meleg országot, ahol attól függetlenül, hogy mindig meleg van, ezzel a kifejezéssel arra célzok, hogy például olyanok az emberek, hogy ha ismeretlenül szembejönnek veled az utcán, rád mosolyognak és köszönnek. Amit nagyon szerettem Peruban, az az, hogy ha rosszul éreztem magam, csak el kellett mennem egy vásárcsarnokba, és onnan már úgy jöttem ki, hogy sokkal jobban vagyok, mivel a kereskedőknek és eladóknak az a szokásuk, hogy mindenféle kedvességeket mondanak a klienseknek, csak azért, hogy felfigyeljenek rájuk. Például olyanokat, hogy: szépségem, szerelmem, drágaságom, életem, királynőm stb. Ezek a kifejezések teljesen feldobják az ember napjait.

Magyarországot azért teszem egyenlővé a hideggel, mert itt egyrészt valóban léteznek a hideg, borongós szürke napok a hideg időjárás miatt, télen sokszor hóban, lucsokban, hideg széllel szemben kell munkába járniuk az embereknek. Másrészt pedig azért, mert mivel egy Európához tartozó országról van szó, a kultúra is más Dél-Amerikához képest, és ezzel azt akarom mondani, hogy ha összehasonlítom az előbbi perui példával, hogyha valaki szembe jön veled az utcán, akkor mosolyog rád, Magyarországon ritka az az ember, aki ezt csinálná, de miért van ez: mert itt az emberek közönyösek? Nem! Egyáltalán nem erről van szó, csak más a kultúra és a világhoz való felfogás. Sajnos vagy nem sajnos, de a Magyarországon kialakult kultúra arra tanítja az embereket, hogy egy picit visszafogottabbak legyenek, gondolják át jól, amit mondani akarnak, nehogy valamivel megsértsék a másikat, és tartsák tiszteletben, csak akkor közeledjenek hozzá, ha már kaptak rá engedélyt. Ez így működik már régóta, különböző módokon a két országban. Mindezek olyan dolgok, amik valóban így vannak, de szerintem ettől szép a világ, hogy különbözőek vagyunk, és mindenki tanulhat valamit a másiktól.

Castillo Nikolett

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

FEL