A gyerekek

- Kis lököttek... mit tudnak a törpék a világról? Mit észlelnek a maguk kis szemszögéből? - gondolkodott magában, miközben Sara-t sétáltatta, a négy éves Josie-val a hátán. Az anyukája, aki a legkisebbekkel foglalkozni szokott, próbálta rávenni egy kis odafigyelésre a gyereket. Ez általában a legkisebbeknél a legnagyobb feladat. Alex nem is szokott velük foglalkozni, csak csöndben vezeti a lovat. Szereti a gyerekeket, de biztosan nem lenne türelme hozzájuk minden alkalommal. Az egyetem mellett amúgy sem könnyű. Magyartanárnak tanul délelőttönként, szabadidejében azonban átvedlik lovasedzőnek. Fárasztó ez az egész. Néha legszivesebben ott hagyná az egyetemet, de nem lehet, hiszen a lovaglásból nem lehet megélni... meg hát szereti is az irodalmat, jó tanár lesz belőle, azt mondják az ismerősei. Szerinte ez csak kedveskedés, ő nem érzi azt, hogy valaha egy osztályterembe szeretné a diákoknak a Toldit tanítani. Nekik kötelező ott ülniük, ezt mindig is utálta, amikor valami kötelező volt. Bezzeg a lovarda, az más. Oda csak azok a gyerekek járnak, akik szeretnek ott lenni.

- Helyet kérek! - Tessék! - törte meg Alex „csöndes” gondolkodását, hogy két lány belépett a pályára. Alex jól ismerte őket. A tizenegy éves csajok minden nap ott lógtak a lovardába, lelkesedésük töretlen volt. Sokszor mondta Alex, hogy ők igazán megérdemelnék a saját lovat, olyanok, mint én voltam anno. Nem úgy, mint sok bértartó a lovardába. Nem dolgoznak meg a sikereikért, nem tisztelik a lovat, ami alattuk van. - Képzeld Alex, jött egy új ló, akkora, mint a Siri. - lelkendezett Maja. - Igen tudom, a tulaj szerezte, vágóba akarták küldeni, mert kinőtte a gyerek, aki korábban lovagolta. -mondta Alex. - De hát hogy lehetnek az emberek ilyen lelketlenek? - Annie, a másik lány hatalmas igazságérzettel rendelkezett, és nem rejtette véka alá érzéseit. Ezt már többször bizonyította Alex előtt. - Előfordul. -dünnyögte Alex, ő is tudta, hogy ez nem fair, hogy rengeteg embernek nem szabadna lovat venni, de nem akarta minden gondolatát a gyerekekre árasztani, hisz rájönnek majd ők is mindenre, szépen lassan.

Miután lejárt a fél óra, Alex anyukája szólt, hogy most már leszállhat Josie a lóról, és Sara is visszamehet a legelőre pihenni. Josie édesanyja nagyon boldog volt, hiszen Josie remekül fejlődik, már nem jelent gondot neki fél órán át a lovon maradni. Alex elrendezte a lovat, közbe a lányok megint eltűntek. - Biztos a bálákon ugrálnak, mint mindig. - gondolta Alex. Fütyült nekik, erre mindig előjönnek, bármit is csinálnak. Most azonban nem ez történt. Hiába kereste őket, nem érkeztek meg. Tűvé tette értük az istállókat, majd észrevette őket a karámban, egy kis vékony tarka ló mellett feküdtek a fűben. Ő volt az új ló, Filly-nek hívták, egy kis 7 éves kanca volt. Sokat bántották az elmúlt évben. Miután előző lovasa kinőtte, rossz kezekbe került. Mostanra szinte megérinteni sem hagyta magát, annyira félt mindenkitől. Az a két lány azonban ott feküdt a lábai mellett a fűben, és nem bántotta őket, sőt, el sem szaladt, hagyta, hogy simogassák, és befonják az üstökét. Alex tudta, hogy Filly és a lányok egymásra találtak.

Vajda Alexandra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük